„Ugyan kérem, mit fontoskodnak annyit. Az egész Csomorkány nem ér meg egy angolszász bombát”

Városunk légoltalmi készültsége

Most amikor ilyen sürün folyik a háború az egyes nemzetek között, életbe kellett lépni a légoltalomnak. Ezt az intézkedést Magyarországon is végre hajtották.

Az első légoltalmi riadó 1940 őszén volt. Ekkor még csak próbaként. Most, amikor Németország és Jugoszlávia hadba lépett egymással, már akkor ellenséges repülők benn jártak az ország közepén és bombákat dobtak le, akkor újra fel kellett állítani a készültséget. Hozzánk nem jött be gép, de a közelünkben elterülő Szeged várost megtámadták. A támadással igen jelentős kárt nem okoztak. Mivel a repülők itt jártak a szomszédban, városunk elöljárósága minden intézkedést megtett, hogy elhárítsa a közeledő veszedelmet. Már az év elején kiképezte a parancsnokokat meg az alparancsnokokat. Azonkívül kijelölték a városi tűzoltókat, a segéd rendőröket és a légoltalmi oktatókat, akik a parancsnokokat tanítják. A házcsoport fejei ők voltak és ő rajtuk függött a körzet biztosítása és jó léte. Ők is kijelőlték a segédszolgálatosakat és kioktatták a rájuk bízott egyéneket. Amikor Szegedet bombázták a szerb repülőgépek, akkor nálunk is megszólaltak a vészt jelző szirénák és légvédelmi riadó volt. Minden beosztott ember sietett ekkor a parancsnok házához, illetve a kijelölt helyre. A nyár derekán ujra volt ilyen elrendeltség amikor az oroszok támadták meg egyes városainkat. De ezeket a támadásokat is vissza verték honvédeink. Úgy hullottak az orosz gépek a földre, mint a könnyű hópehely, melyet felkap a szél, megforgatja a levegőben s ismét alá ejti a földre.

Mi hódmezővásárhelyiek hálát adunk a jó Istennek, hogy megörizett bennünket ilyen veszedelemtől. Azért pedig kérjük meg Őt, hogy segítsen, mentsen meg minden igaz magyart és ne bocsásson rá ilyen nagy csapást.

Hódmezővásárhely, 1941. IX. 18.