I’ve tasted blood and I want more

Gyakran van az úgy, hogy kedvenc karaktereim (mondjuk az épp aktuális Miszter Sikítófrász és A Nő, Aki Bár Én Lennék) a produkció végére egymásra találnak. Niles és C.C., Chandler és Monica, effélék. A táncos komikus meg a szubrett. Úgyhogy Eddie-n és Columbián már meg sem lepődtem. (Illetve de, egy kicsit azon, hogy Tim Curry mellett bárki labdába rúghat. Persze ami a fókuszban van, az nem látszik, főszereplő nem lehet Miszter Sikítófrász.)

Az a jó a triviaolvasgatásban, hogy csak néhány kis színest kell megjegyezni, és máris felpörög a társasági életed. ("Na most szólj hozzá, Sebastiannak jamaikai akcentusa volt az eredeti filmben." "Az semmi, a papnak meg erekciója volt a hajón." "Azt csak kitalálták. De Miki egér tényleg többször is megjelenik!")
Ami rossz benne, az a három óra meredt monitorbámulás, meg hogy képkockánként újra kell nézned a filmet, így nem lesz időd társaságba menni.