A címkéken a szavatosság réges-rég lejárt

Kezd megtelni a kamrapolc, úgyhogy ismét kinyitok néhány (félkész) konzervet.
Lehet, hogy az instant leves jobb hasonlat. Az alap megvan, csak fel kell tuningolni őket.

Jé, épp erről szól az egyik:

Miért ez a visszafojthatatlan áhításból eredő kétségbeesett vadászat az ismerőseim által elpotyogtatott információmorzsákra, ha végül úgysem tudom épeszű módon feldolgozni őket.

(Az áhító sárkány, hehe.)

(Persze nem annyira a mennyiségre céloztam, ennek megint csak és mindig ahhoz az érdekes, nyilván valami születéskori leválási trauma során kialakult egzisztenciális féltékenységhez van köze, mely szerint mi az, hogy rajtam kívül is van élet, felháborító (ugyanakkor jaj, bele kell halni).

Na, csapjunk bele a lecsókonzervbe.