Amiből sajnos már kihalt

Sokat keresgéltem, csak rossz helyen, pl. pont itt a blogban is megvolt egy régi bejegyzés vázlatában, amire most véletlenül rákattintottam, az a párbeszéd, amire hivatkoztam:

2010.05.10.
T.: rájöttem, hogy érzelmes kérdésekben csak érintéses testbeszéddel kell komunikáljunk
folkus: na, az megy
legalábbis azt hiszem
de ezen én is elgondolkoztam
mégsem vagyok a szavak mestere 🙁
T.: igen, örülök, hogy ezt te mondtad ki

Nem nyitottam volna új bejegyzést ennek, ha nem kellene valahol kipuffognom magamból amúgy, hogy a dolgok MENNYIRE BOSSZANTÓAK mostanában. Mondjuk tegnap óta. Vagy mindig is. Nem tudom.
Jó, ha az ember egyszerre hozza be kétheti hírolvasós lemaradását, és nyolc nyestponthus cikket olvas el egymás után, amiből legalább öt Fejes László, aki egy seggarc, és a másik háromba is ő kommentel, akkor az már úgy megalapozza a napot. Meg Gobbit olvasni, mintha nem lenne elég a jelen. De még bőven azelőtt volt, hogy felhordtunk volna a negyedikre negyven széket a színházteremből meg harmincat a TÁP teremből, hogy IGEN, BASZDMEG? ÉS AZTÁN MI LESZ? felkiáltásokkal kurvaanyáztam a benyomott Szécsi Pál playlistet. Csak úgy.

Asszem, el kellene mennem vért adni. Vagy csak szerezni néhány piócát az agyamra.

Meneküljön, ki merre nem lát.