Az a hely, hova engem is hívnak
Tegnap az történt, hogy több száz, CRM-be integrálható modul specifikációját olvastam végig, iktatóprogramot keresve. Miért nem kérdeztem meg a forgalmazót, kérdezhetnétek. Nos, megkérdeztem. Persze, van ilyen. Átküldött kettőt. Fasza kis dokumentumkezelő-rendező-bíbelődő modulok, egyik sem iktat. (Miért nem gyanakodtam akkor, hogy talán a másik több száz sem. Nos, gyanakodtam. De attól még.) A véleményemet inkább nem írom le.
Macskajaj a Második Emeleten. Le kellene szoknom arról, hogy embereket hívok magammal színházba. Teljesen kiesek az előadásból, miközben próbálom az ő szemükkel nézni, megtippelni, hogy szeretik-e, ha nem, akkor kigondolni, hogy a végén mivel mentegessem magam és a látottakat.
És ha szeretik, az még egyáltalán nem garancia arra, hogy jó estém lesz.
Tegnap arra jöttem rá, hogy borzasztó valakivel, akivel ugyanazt gondoljátok a világról, de nem ugyanúgy.
Ma megint lesz színház, kipihentebben.
