Bolond fejemmel hívlak titeket

Hivatalosan is elindultam! Harmadmagammal ülök a biciklisvagonban, komolyan mondom, mindig így kellene járnom. Az idejutás majdnem problémátlan volt – azt még nem tudom, hegynek felfelé hogy tekerek majd túrahátizsákkal a hátamon és egy szimplával a hasamon. Sietnem is kell, mert Vecsó lakótársa távozni készül még ma este. Bízzunk mind abban, hogy nem tévedek el, nem veszítem el az egyensúlyomat egyszer sem (sosem), abban, hogy egyszer csak (minél hamarabb) magától megszűnik majd a surrogó zaj, amelynek forrását nem sikerült azonosítanom, és abban, hogy Vecsó nem vitte magával Siófokra a 14-es csavarkulcsát (avagy a 12-eset, a szemmérték nem erősségem), mert indulás után vettem észre, hogy (valószínűleg még a költözés során) minimálmagasságba került a nyergem.
Kellemes. Majdnem nyugodt. Az a régi, ifjonti hév kicsit hiányzik. Amikor

…Fasza, most látom, hogy az íróasztaltól a táskáig vezető, amúgy meglehetősen rövid (lépésekben mérhető) úton elveszítettem a térképet és a házigazdám kontaktját. Kár, nagyon szép térkép volt, én rajzoltam.

Ó, fuck. A szendvicsembe majonézt raktak. (Persze ha előre megkérdezem, hogy van-e benne valami trutyi, akkor mindig hülyének néznek.) Még szerencse, hogy szokva vagyok a koplaláshoz. Bár jobb lett volna, ha rendesen reggelizem.
(Közelebbről szemügyre véve sajtkrémnek tűnik.)

Jól indul… nem fogok csodálkozni, ha elered az eső.

Palinbe terveztem beletemetkezni, de lehet, hogy most rám fér egy kis gyógyító szerepjáték… másfél éve nem híróztam! Na lássuk.

(Már semmi se baj.)
(Megérte tegnap négy boldog órát töltenem a telefonommal, az újdonat adatkábelemmel és a zenemappámmal.)

…

Na, ez pont húsz percig volt érdekes.

(Az út további részét alvással hidaltam át. Az alvás kiváló áthidaló tevékenység.)