És mind nehezebbek a kofferek

Hirtelen felindulásból vettem magamnak szépirodalmat, ráadásul úgy, hogy nem olvastam előtte, tehát lehet, hogy nem is jó.

A kiemelt szavak mindegyikére teljesen külön- és ön– és könny- és csókálló bűntudat aktiválódik.

Pedig volt egy ilyen piszkozatom még szeptemberben, de hát üdv a valóságban:

Nem tudom, eddig miért nem gondoltam arra, hogy az életet tulajdonképpen úgy is le lehetne élni, hogy jobbnál jobb dolgokat olvasok. A világ tele van csodákkal, könyveknek hívják őket. Nyitott szemmel kellene járnom.

Aha.

És egy update, ami még szerkesztés közben ért:

Meglepetésszerűen megérkezett a munkahelyemre a civil szervezetek számára készült 2012-es kézikönyv, amit a napokban rendeltem meg, de annyi ügyem megy párhuzamosan minden fronton, hogy teljesen megfeledkeztem róla. Éljen a nem-szépirodalom is, éljen a most már egyre gyorsabban leendő alapítvány, a házhoz szállítás és az új könyvek illata.

És milyen jó, hogy az Amerikai istenek végül jónak látszik. Csak túl gyorsan a végére érek, az lesz a baj.
(És a fene vigye el, fenn van a scribd-en. De az enyém legalább bővített kiadás.)