Mint a görög tragédiában: belül történt, mi megesett
Ma az történt, hogy minden kicsúszott a kezemből, rossz döntéseket hoztam, és az egész napot úgy vágnám ki az ablakon, ahogy volt.
(Ha holnap reggel is fájnak a térdeim, megérdemlem. Miért nem figyelek a testemre. Lobotómiát!!)
Ma arra jöttem rá, hogy Barry Gibbnek a kilencvenes évek végi koncerteken azért már küzdeni kellett a jó kis fejhangjaiért. És nem mindig jöttek ki szépen.
Meg arra, hogy ki kellene mozdulni ebből a virtuális valóságból, és elmenni valahová, egy normális helyre, ami nem színház, nem kocsma, nem belterjes kiscsaládi albérlet. Vannak ilyenek? Téeszben akarok dolgozni.
Holnap mégsem megyek fesztiválújságba írni, hanem inkább jól befejezem a szerződéses melót Munkahely 3-nak. Ne kössetek rám fogadásokat, mert csúnyán bebukhatjátok.
