Truth can be stranger than fiction
Tegnap az történt, hogy hirtelen egyszer csak befejeztem a céglogót. Hetekig firkáltam, síkidomoztam, fotosoppoltam, néhánnyal egészen elégedett voltam, de valahogy nem állt össze. Amit végül véglegesre akartam csinálni, az nem is tetszett igazán. Nekiláttam, majd félretoltam, és gyorsan kipróbáltam valami mást. Amire, ahogy megláttuk, mindnyájan azt tudtuk mondani: ez AZ. (Vagy EZ az. Már nem is tudom.) Rémesen elégedett vagyok magammal, és ez egy hiánypótló érzés, megpróbálom kiélvezni. Örömöm maradéktalan lesz, ha ma megcsinálom vektorosan is, és minél hamarabb felkerül a megfelelő helyekre.
Az esti színház nem sikerült sokkal kipihentebbre, mint a tegnapelőtti, viszont egy-egy leültebb jelenetnél tudtam aludni. (Ha egészen pontos akarok lenni: nem tudtam ébren maradni.) Az elején még bírtam, bár némiképp meggyötört a tudat, hogy négyezer forintot dobtam ki taxira, hogy öt perccel korábban (öt perccel kezdés előtt) odaérjek. (Kissé beállt a városba bevezető út délután.) Na de vissza a vendégjátékra. (Illetve rám, az előadás kapcsán. Hiszen minden rólam szól.) Voltak hatalmas jelenetek, és voltak elképesztően unalmasak. És hogy nem csak a fáradtságom hullámzott, arról olyanoknál győződtem meg, mint mondjuk egy monológja a Színésznek. Hosszan beszél, én már az előző dialóg alatt kikapcsoltam. És akkor elragad magával. Nem tudom, mit mond, de tudom, hogy fontos, és nagyon jó látni. A nézőtér elnémul, a mögöttem ülő öltönyös is abbahagyja partnernője műszálas, smirglihangú nadrágjának folyamatos simogatását. (Ami vááá.) És akkor már figyelek is, rögtön elkapom, nem kell ébresztgetni.
Továbbá érdekes, hogy kívülről tudom a Hamletet. Illetve nem ez az érdekes, hanem utánagondoltam, hogy hányszor láttam. És kijött egy. Ráadásul a .ws. Beteges dolog ez a sok bölcsész papírrágás.
Tegnap arra jöttem rá, hogy bizonyos nadrágokban egészen jó a seggem. Van remény.
(Biztos rájöttem másra is, de elfelejtettem.)
(Úgy intézni a dolgokat, hogy találkozzam valakivel, és aztán valaki egészen mással találkozni, hát az döbbenetes.)
Erről eszembe jutott. Olcsó Bloody Maryt soha többé.
Mára egész mást terveztem.
