Ne legyen fájdalmas, csak ezt szokták kérni
Gondolatok az orrműtétről (legalábbis eddig, mert azt a nem elhanyagolható apróságot még nem tudom, hogy megszüntette-e a problémáimat).
Ha az orvosod az első vizsgálatnál azt mondja, hogy „hmm, nagyon érdekes”, MENEKÜLJ.
Javaslom mindenkinek a műtét utáni több napos mesterséges kómát. Ja, hogy erre nincs mód. PECH.
Kiszáradás ellen, most már bizonyos, a legtutibb bőrápoló szer az infúzió.
Na most ha úgy alakul, hogy az orvosod nem sokkal magasabb nálad, talán akkor sem lenne feltétlenül elkerülhetetlen, hogy egymással szemben ülős tamponkivételnél a térded az ágyékához nyomódjon, de egészen biztos, hogy két pillanat múlva ez fog a világon a legkevésbé zavarni. Valahogy minden más eltörpül az érzés mellett, hogy több széltében-hosszában óriási, kérges bőrű galandférget húznak ki az orrodból – és nem is annyira a fájdalom zavaró, inkább az, hogy mennyire lucskos.
Az orvos részéről pedig egyrészt micsoda könnyelműség, hogy ilyen állapotban közel enged a lágy részeihez, másrészt pedig talán mégis van abban valami logika, hogy az ő lábai legyenek kívül ahelyett, hogy esetleg egy rosszabb pillanatban te fogd ollóba az övét.
Bár ezt egyik orvos sem erősítette meg, de én vagyok az élő példa: ha már úgyis dől a vér mindenhonnan, meg pusztul a nyálkahártya, a szervezet esetleg meggyőzi magát, hogy eksön van, és a szépen előre kiszámolt dátum helyett egy héttel korábban kipucolja a méhet is egy füst alatt. Mert miért legyen túl jó.
És a pozitív tapasztalatok:
– amikor még ez előzetes vizsgálatokra mentem, a bejelentkezésnél megkérdeztem egy nőt, hogy ott kell-e, vagy majd a fül-orr-gégészeten, mire megkérdezte, hogy a gyermek- vagy a felnőttambulanciára jöttem (mondjuk ezért pár éve még öltem volna) (mit tesz a smink hiánya)
– a műtét előtt és után mindenki nagyon kedves volt, többen megsimogatták a buksimat (mondjuk ezért pár éve még öltem volna), amikor meg akartam halni, akkor hagytak békében meghalni, és amikor jobban akartam lenni, akkor segítettek (értsd: kaptam lázcsillapítót, hogy tudjak dolgozni)
– nem éltek vissza azzal, hogy az altató hatása alatt valószínűleg mindenkinek visszautasíthatatlan szexuális ajánlatot tettem / felajánlottam a vesémet.
És ha már:
– Az altatóorvos lány?
– Korombeli. Nem szeretem, ha a korombelieknek karrierjük van.
– Biztos nem dolgozott meg érte!
– De. Biztos, hogy megdolgozott érte.
– Te biztos jobban dolgoztál!
– Nem, az a nagy baj, hogy én még az életben soha nem dolgoztam meg semmiért.
– Szerencsés lány. Minden az öledbe hullott.
– Ó igen. Ez pontosan így van: minden az ölembe hullott, én pedig egyszerűen szétraktam a lábaim. … Ez azért szép kép volt.
– Ez az volt. … És… dugni tudsz majd?
