Nincs baleset, van védőrács

Ma az történt, hogy reggel hétkor kidőltem. (Csak azért ekkor, mert a fél négykor rendelt, fél ötkor megérkező tojásos nokedli[ra várás] erőt adott.) Nehezen aludtam el, mert nem álmos voltam, csak nagyon fáradt, és nem láttam jól. Délután folytattam, és mire el kellett indulnom a Sirályba, be is fejeztem az egészet. Ott kiderült, hogy jó munkaerő vagyok, bár mint kiderült, a viszonyítási pont emeleteket zuhant az elmúlt napokban. Azért elégedett vagyok egy kicsit, na. Hogy legalább egy olyan terület van az életemben, amit sikerült majdnem teljesen uralmam alá vonnom. (Bár ehhez kellett az is, hogy tartsak a főnökömtől.) Mindig időben érkezem, és mindig pontos a kassza. (Sok kis szabályt hoztam létre magamnak, amelyek nem engedik, hogy szétcsússzon a dolog. Van benne meló.) Kis lépés egy akárkinek, de nagy lépés nekem. Még nagyobb lépés lenne, ha mostantól minden részeget meg tudnék akadályozni abban, hogy rányisson az előadásra. Ez már nagyobb feladat, mert kommunikálni kell hozzá. Rajta leszek a témán.

Ma arra jöttem rá, hogy jobban oda kellene figyelnem a hörcsögökre. Nem tudtam ugyanis lokalizálni egy halk, de határozott nyöszörgés forrását, a forgácsba beletúrni meg nem volt időm. De hát csak nem babáztak le ilyen gyorsan???

Holnap mégsem megyünk Vásárhelyre (pedig a Fogalmazó már pályázott a gépemre), úgyhogy dolgozom tovább, tovább, tovább…