POSzT – Preparált angyal, a népszerűség átka, Árkád

Nyolc.

Hihetetlen, hogy időben kezdték a felolvasószínházat! Megint van egy játéktér, mint tegnap, ergo hátulról nem látok semmit.
Nánay néggyel mellettem, köztünk csak az általam generált feszültség.
Most veszem észre, hogy a színészek is félkörben ülnek a játéktér körül. Aki most olvas, éppenséggel mindnyájunknak háttal ül. [Ez Csőre Gábor volt ám!] Közben a dobogón zongora előtt tévé, Strauss-keringő klipje megy.
Radnóti Zsé beült Nánay szomszédságába, hárommal mellém.
Tegnap este megnéztem a műsorfüzetet, A merénylet rendezőjeként ott még Eszenyi szerepel. Hát ennyit a füzet aktualitásáról. [Ezt mondjuk azóta is sajnálom… kíváncsi vagyok, mi lett volna ebből Eszenyivel. Nem mintha így nem tetszett volna nagyon!]
Szeretném LÁTNI a színészeket!
Az Új Színház stúdiósai mindenhol ott vannak.
Lehet, hogy nincs is középen semmi, csak füstölők. A szagból ítélve.
Halál viccesek ezek a hangeffektusok. Nyúzás gyanánt például ragasztószalagot tekernek le. [Péterfy Gergely Preparált angyal című darabját olvasták fel. Mivel egy felvonást kihagytak belőle (ez számomra később derült ki), nem nyilatkoznék a tartalmáról. Azért nyúznak, mert kitömnek egy négert. (Nem most játszódik.)]
A szobrász tényleg rajzol, amikor rajzolnia kell. Nem vagyok biztos benne, hogy erre szükség van. [Mármint akkor most ez felolvasószínház, vagy illusztráció?!]
Áhá, most tudtam kinézni. A zongoránál ülő lány eszik. Csak túl sötét van, eddig nem láttam.
Radnóti kiment. Én azért nem mertem volna felállítani a Nánayt.
Azt hiszem, túl hosszú ez a fesztivál. Én legalábbis már belefáradtam.
Legszívesebben csak innék és innék és innék.
Szeretném már csinálni azt az újságot. [Amihez azóta sem sikerült összehoznunk egy normális szerkesztőségi ülést. De nem adom fel! Majd meglátjátok!]
Már sokan távoztak a teremből, többen bealudtak. [Az egyik bealvós csávó a későbbi beszélgetésen úgy érezte, hogy okvetlenül hozzá kell szólnia annak ellenére, hogy az előadás harmadát végigaludta.] Ez a füstölő kicsit már sok.
Áhá. Uccsó mondat: ópiumfüst, és vége.
Iggen, megismertem Csőre Gábort!
A másik csávó, a szobrász meg az egyik negyedéves srác volt az Arturo Uiból, akinek tökre bejött a hangja. [Juhász István.]
Az imént bementem a kisterembe [Nánay kiadta az ukázt, hogy menjünk át, mert ott lesz a beszélgetés, én meg jókislány voltam, és előrecsörtettem, míg a szakma egymásra gerjedt az előző helyiségben], ültek ott páran, középen Végvári Tamás. A holnapi színházat próbálják, még tíz percet kértek. No nem tőlem.
Erdős Virág itt van és leült mellém. Tök jó, hogy itt van. [Ő írta A merényletet, tudjátok, az volt előző nap.]
Lőkös és Nánay azt tárgyalják, hogy milyen gyorsan fogják lezavarni a beszélgetést. Ilyenkor lenne tök jó, ha tudnék kérdezni sokat, és beszélgetnék és beszélgetnék, és nem hagynám, hogy ilyen röviden lerendezzék a dolgot, de komolyan.
El fog fogyni az ásványvizem. Sosem ittam meg egyszerre a fél litert, de most már alig van, pedig nemrég jöttem be a városba. Fülledt idő van, reggel esett, de már nem látszik. Judit hét után ért haza, és nem voltam egyáltalán álmos, negyed kilencig beszélgettünk. Szabina (akinek az ágyát bitoroltam két nappal ezelőttig) hazament, asszem, ma visszacuccolok hozzá. Kata még nem mutatkozott. Ja, aztán délután egyig aludtam.
Vidéky Péter folyton a nyomomban. Vajon ő is megismer engem, vagy csak én őt?
Ez a Végvári milyen öreg…
Jajj, a kis gyanútlan népség beveszi magát a hátsó sorokba. Úgyis mindjárt jön a Nánay, és szétcsap közöttük.
No, sikerült a hozzászólók mögé leülnöm.
Totál füstölőszagú vagyok.
Jánossy Lajos. Kezdem nagyon-nagyon értékelni, ha valaki bemutatkozik. Péterfy Gergely írta a drámát. Jó ezt így megtudni.
Jaj, Lala bácsi könyvét otthon feledtem, mit fogok most üres óráimban olvasgatni? (Lesznek üres óráim? Á, dehogy! Tágas égen…)
Valami gusztustalan papírszerű ragadt a cipőm talpára.
Kimaradt a középső felvonás. Nekem mondjuk a végén volt hiányérzetem.
Pasas szerint nagyon ígéretes volt a kezdet. Tény, mindenki a második felvonás elején/közepén távozott.
De jó! A nevek Thomas Bernhardt-írásokból adaptálódtak. Kérdés, hogy a nagyközönség veszi-e ezeket az összefüggéseket. Szerintem a Motelt is ezért vették le a Katonában, pedig mekkora jó volt!
Nánay: "Három egyfelvonásost láttunk, vagy ez egy mű?" Nem az egy-et hangsúlyozza, hanem a mű szót!! Nem kispályázik!
Szerző hangja sokkal fiatalabb, mint ő maga. (Lehet, hogy tíz évig néma volt?)
Lőkös szerint a Nyílt Fórum egy műhelyjellegű dolog. Szerintem az eddigiek nem ezt mutatják. Ezt annak kapcsán mondta, hogy még kell dolgozni a drámán, és most talán lehet irányokat találni.
No, kezd építő lenni a beszélgetés.
Szerző nagyon élvezte a kristálytani szövegeket. Nánay piszkosul rühellte. [Már nem tudom, minek az apropóján hallgathattuk legalább negyedórán át a különböző elemi kristályok fizikai tulajdonságait. Én is untam, csak az a baj, hogy hajlamos vagyok hasonló dolgokat elkövetni!!!] A második felvonást azért hagyták ki, mert túl elnagyolt.
Szemüveges nő olvasva rettenetesen élvezte a kristálytant, most viszont pusztító volt.
Miért, hogy ezeken a beszélgetéseken más népségek fordulnak meg, mint a délelőtti szakmain? Hol a kapcsolat?
Jáááj, én vagyok a legfiatalabb! [Ez három éve mindenütt ilyen szélsőségesen alakul. Vagy én vagyok a legfiatalabb valahol (a tömérdek tanfolyam, pszichodráma meg ilyenek), vagy a legidősebb (pl. az utóbbi két egyetemem volt ilyen).]
Hátsó bácsit megfogta a díszlet. Én nem is láttam díszletet.
Szerzőnél a sztárkultusz értelmezése az, hogy a főszereplőt nem lehet eljátszani, mert egyfolytában halott. :-)))
Ezek a rendezőcsávók hogy bírnak izgulni, ha beszélniük kell! Fiala meg is jegyezte Pintér Béla után, hogy már a Bodó Viktornál is ez volt, alig lehetett belőle kihúzni pár szót, nem bírják szavakkal kifejezni, amit csináltak.
Szerinte [rendező, Forgács Péter szerint] a felolvasószínház nagyon nehéz műfaj.
No, most kellőképpen sok fotón rajta leszek. Hiába, helyezkedni tudni kell. [Akkor mutatnám.]
Lehet, hogy hülyeséget csinált, mert inkább mindenki mögé kellett volna ültetni.[A rendező azt akarta, hogy ne lássuk a színészeket, ezért ültek nekünk háttal. Most úgy érezte, hogy inkább mögénk kellett volna ültetni őket. Szerintem meg abban van az egésznek a bája, hogy látjuk őket olvasni.] Filmre [ami a tévében ment közben] inkább régen élt embereket akart, gyertyákkal hangulatot akart. Nem látja értelmét a felolvasószínháznak. A szöveg kellőképpen erős ahhoz, hogy ne kelljen látni sem a színészeket.
Dramaturg (?) nő [Faragó Zsuzsa] húzott belőle egy csomót, de szerző csak úgy akarta, ahogy ő hozzányúl. Aztán meg nem volt rá ideje. Ezért kaptuk ezt.
Rendező: X Péter. Dramaturg: Y Zsuzsa. [Már írtam, de újra: Forgács, Faragó.]
Tök jól bírja vállalni magát az író.
Halál jó ez a beszélgetés.

Tuttugu. [Tuttugu og tveir, a Jordán/Lukáts-osztály mozgásvizsgája. A cím izlandiul huszonkettőt jelent.] Itt van Vidéky.
Kár, hogy nem voltam tegnapelőtt, Ránki megemlített a szakmai beszélgetésen. (Név nélkül persze.) [„Még egy megjegyzésem volna. A szinház.hu internetes oldalon van egy fórum, ami a POSZT-ról folyik. Nagyon élénk. És ott megjegyzést írt valaki, hogy az első napi szakmai vitáról, ami elég viharos volt, nincs minden a mi honlapunkon. Az az oldal úgy kezdődik, hogy mivel a hozzászólók nem minden esetben használtak mikrofont, a leírás nem teljes. Azzal fejezném be, mindenkit arra kérek: a mikrofonba beszéljen, és mutatkozzon be.”] Lehet, hogy nemsokára azonosítót kell váltanom, a folkusra is kezdenek páran bepöccenni. Lipics Zsolttal már napi levélváltásnál tartunk. Hihetetlen. Pedig én olyan kis szolid vagyok.

Hú, tök jó volt a Tuttugu. Kár, hogy olyan rövid volt. Most meg az Árkádban ülök, mert negyedóra késéssel nem volt pofám bemenni a Bogyósgyümölcskertészre. Jobban belegondolva nem is vettem rá jegyet. Szemerkél az eső, és van másfél órám. Naná, hogy Lala bácsi [mármint a könyve] pont most maradt otthon. Viszont vettem az első utamba kerülő műszaki boltban egy fülhallgatót. Tegnap óta az egyik oldal [a fülhallgatóm egyik oldala] hisztizik.
Próbáltatok már két ujjal meleg rántott sajtot enni? Nem? Óvodában sem? Pedig nagy élmény.
Ja, szóval harmadévesek. Tök jó volt a mozgásvizsgájuk, bár akadtak, akik háttérbe szorultak. Még odakinn várakoztunk. Jordán: "Meleg lesz?". Férfi: "Már meleg van." Elképesztő, hogy…
Villára váltottam. Lehet, hogy idenéz a szomszéd kisgyerek, én meg rossz példát mutatok.
Elképesztő, hogy közvetlenül azután fogy ki a tollam, hogy magamban megdicsérem, milyen jól bírja.
Ja, szóval elképesztő, hogy nem bírják megoldani a Helyőrségi Klub szellőzését. A nézőtérről nem is beszélve. Hátul az ember azért ül úgy, mint aki karót nyelt, mert fél, hogy lezuhan, középen azért, mert nem fér el az előtte, mögötte és mellette ülőktől, elöl meg azért, mert csak egy bizonyos szögből látja a játékteret. Na jó, ez utóbbi csak a tegnapi Három nővéren volt igaz, de ott nagyon. Egy nagy fekete négyszögön belül láthattuk a játszókat, ami az Ódry Színpadon talán bejön, itt nem. Ültünk befelé, a Lukáts Andor meg ide-oda szólogatott: Onnan nem fognak látni… onnan se… innen SEMMIT nem fognak látni… Nem lehet, higgyék el. Én nem egészen hittem el, pedig ő aztán csak tudja. Neki lett igaza.
A csudába, itt van ez a fránya könyvesbolt, én meg most be fogok menni, és vásárolok egy könyvet. [És tényleg. Megvettem a Fúriadühöt, amit ANNYIRA régóta akartam! Már elkezdtem egyszer olvasni, de vissza kellett vinnem a könyvtárba. Olvassatok Rushdie-t!!!]