Világosodik lassacskán az elmém

Amikor gondolatban leüvöltöttem az előttem haladó férfit, mert besorolt elém, és, bár én most bicegek, nem haladt elég gyorsan ahhoz, hogy számomra kényelmes követési távolságot tarthassak lassítás vagy irányváltás nélkül, na akkor azért lett egy felismerésem, miszerint milyen alapon ítélem el (nézem le mélyen) az autóstársaikat szidalmazó sofőröket (azon az alapon persze, hogy ilyet én otthon sosem láttam, és meg is szoktam ijedni, amikor a barátaim csinálják [akik egyébként a járdán nem, érthetetlen]), hiszen ugyanez vagyok, csak gyalogosban.

Aztán, már a villamoson észleltem magamban némi truccos megvetést azokkal szemben, akik ÚJ ruhákat VÁSÁROLNAK, szemben ugye velem, aki évek óta a húga meg az anyja ruháit hordja szakadásig, aztán meg kínaiból pótol, na de hát ugye megint milyen alapon, hiszen ahhoz, hogy az övékét én, előbb nekik kellett.

Egyáltalán milyen alapon gondolok BÁRMIT.