Ha könyöklök, ki sír könyék alól

Ja, és még az előzőhöz annyit akartam, kifogva a szelet azok vitorlájából, akik szerint erről szól az élet és mindent csak valóságosan és hajrá, hogy egyelőre az a két módszerem van például arra, ha valaki készül leugrani egy hídról, hogy 1. messziről kerülöm és oda sem nézek, hogy érezze, milyen kurva tapintatos vagyok, 2. felmegyek hozzá, elröhögcsélünk, majd kedélyesen hátba veregetem, aztán csodálkozom, amikor lezuhan.
Aztán van az, hogy csak úgy szóba áll velem valaki. Ez már eleve gyanús, de tegyük fel, hogy eljutunk odáig, hogy kvázi önfeledten beszélgetésbe bonyolódjak vele, ilyenkor elröhögcsélünk, nekem is jó, neki is jó, majd kedélyesen hátba veregetem, és kiderül, hogy egy hídon álltunk.

NEM FOGOM AZ ÉLETIDEGEN KOMMUNIKÁCIÓS DEFEKTUSAIMAT MÁSOK ROVÁSÁRA TÖKÉLETESÍTGETNI.

Marad a blog. Bocs.