You must not ask for so much

Nincs is jobb, mint egy békés vasárnap délutánon Cohent hallgatva kavargatni a szokásos heti holland almatortánkat.

(Tudom, unalmas vagyok, de folyton jön az ellátmány Vadmalacapukától [akit nem fogok Vadkannak hívni, bár nagy a kísértés /hm, Vadkanapó… hehe…/], hiszen jajjaj, mi lesz, ha megrohad a fán, mehet a halaknak, célozgat rá, hogy kellene valaki, aki leszedi, de hát mikor jutok én ki oda. [A következő helyi olvasókör estéjén, valószínűleg. Magára vessen, ha arra ér haza a színházból vagy nem tudom honnan, hogy egy-egy üveg borral a kezünkben karaokepartit tartunk a lányával az almafa tetején.])