Monthly Archives: július 2005
POSzT – Bevez, anyázás, humorál, sing the song
Tisztelt közönségem!
Már nagyon régóta nem vagyok közönség-es [két éve írom az uccsó körlevelet, és már nagyon hosszú, csak még nincs készen], de retorikából tanultam, hogy ez így illik [a megszólítás]. Sajnos a ma délelőtti vizsgán nem érték be ennyivel, így meghúztak. (Pedig tovább jutottam a megszólításnál! Sőt, azt hiszem, a stílusom bejött Antalnénak, de azért hamar kapcsolt, hogy nem a tételről beszélek. Hiába, nem jön be mindenkinél.) De fátylat rá, hiszen itt a POSzT! Naná, hogy megint zuhog az eső, mint tavaly. Bár emlékeim szerint akkor néha kisütött a nap. És a Tortúrát olvastam. [Hümm, ezt még nem olvashattátok… de meg van írva! Mármint nem a Tortúra… illetve az is. Na jó, abbahagyom. :-)] Most József és testvérei vannak soron, mégiscsak Nagy Könyv. (szarkasztikus grimasz) Gyomorgörcseim sincsenek, mert TELE vagyok lóvéval, hiába, aki keres, az… talán. Bár tömérdek dologgal le vagyok maradva, és ettől mégsem olyan felhőtlen az ezt-végre-megérdemeltem-és-most-bulizok-egy-igazit hangulat, azért jó érzés, hogy harminc rugó feszíti a pénztárcámat, további hetven pedig a bankszámlámról hívható le. Csak sajna erről sem érzem, hogy megérdemeltem. Valahogy ma nem hatnak rám a műérveim. (argumentum) [Még erősen befigyelt a hülye retorikavizsga, pedig áltudomány, amit vagy általános iskolában kellene tanítani, vagy be kellene tiltani a használatát.]
Többen jeleztétek, hogy jobban szeretitek, ha elmélkedés helyett sztorizok. Nem tudom, valahogy nem érzek késztetést, hogy tintát pazaroljak a mai vonatkésésemre. Talán ezért írtam régen. Na, meglátjuk, mi történik az elkövetkezendő kilenc napban. Térjünk vissza Jákob történetéhez. (Jacob, Jacob and Sons – hajj, nem fogjátok megúszni színházi idézetek nélkül… Nem akarom, hogy ez legyen a szakmám. Szörnyű lenne megszokni az orgazmust. Jaj nem, nem arra a szakmára…!)
Nohát, itt vagyok a koliban. Judittal még nem taliztam, most aikidoedzésen van. Képzeljétek, Pécs egy óriási, ragyogó szivárvánnyal fogadott! Zuhogott (én balga, hát mi értelme energiát pazarolni arra a két -t-re meg a kötőhangra?), de picit kisütött a nap, és földtől földig ért! [NEM a nap.] Én még sose láttam ilyet, azt hittem, ezt csak rajzolják! [Remélem, érzitek, hogy ez költői túlzás volt. Biztos, ami biztos, gondoltam, jobb, ha szólok.] Hát remek volt! De mire leszálltam, eloszlott, pedig le akartam fényképezni NEKTEK.
Most jöttem rá, hogy amikor a POSzT-ra gondolok, és ez most mozaikvoltán túl is kapitális, akkor mindig az elsőt képzelem el[a NEKEM elsőt, ami gyakorlatilag a második, tehát a 2002-es], kánikula, hőguta, színészek az utcán, programok, minden, de most, hogy így zuhog az eső, felrémlenek dolgok tavalyról, amikor vagy esett, vagy beleptek a bogarak (az előbbi volt jobb), nappal is gyalog közlekedtem, mert buszra nem volt pénzem, programokra sem jutottam be, és magamban anyáztam, amikor az előző este megismert pincér másnap kedvesen leültetett egy asztalhoz, mert [így] muszáj volt ásványvizet rendelnem utolsó filléreimből. (Ez a Színésztársalgó c. program keretében történt, már nem is tudom, melyik étteremben [az Áfiumban], ahová első este alig tudtam benyomakodni, hogy lássam a Kulkát [de aztán megjött Jordán, és csak mellettem volt hely!!!], másnap meg abban bíztam, hogy Bodrogira még többen kíváncsiak, észrevétlenül beékelődhetek rendelés nélkül. Amint azt fentebb említettem, egyedül ültem egy négyszemélyes asztalnál, három deci ásványvízzel, amíg a (kis létszámban jelenlévő) procc népség négyfogásos vacsorákkal birkózott mellettem. Hah, élmény volt!)
Azt hiszem, tegnap volt Medárd, és nem esett. (Pesten legalábbis.) Hagyják abba, és legyen meleg! Napsütit akarok! Nincs is meleg ruhám. (Hideg sincs, miután az HBO késett a pénzemmel, otthon nem tudtam vásárolni, ezért úgy gondoltam, majd itt felújítom a ruhatáramat. De én nem akarok még egy télikabátot!!!)
Csákány mindenkibe, üdvöz legyetek az első programon! Szakmai beszélgetés a katonás Médeiáról, ki nem hagynám! Bár azt hiszem, a tömjénezéstől gutaütést fogok kapni, de oda se neki, lényeg, hogy Gabnait [Gabnai Katalin, drámatanár, színműíró, kritikus. Dramaturgiai alapfogalmakat hallgattam nála] nem látom sehol, február óta lógok neki három drámalevéllel. Idejövet aggódtam picit, mert tegnap megfogadtam, hogy azt a színészt, akit először látok, mindenképpen megnézem egy előadásában, és rájöttem, hogy akár a Pelsőczy Réka is szembejöhet!!! Szerencsére Jordán megelőzte, hm, erre mondjuk nagy volt az esély. A beszélgetést Fiala vezeti, itt van (naná) Fullajtár, Máté Gábor, Pelsőczy, Trokán Péter (ő mondjuk nem játszik a Médeiában, hát annál indokoltabb bajuszszélesítő mosolya). [Trokán a színészzsűri tagja volt Mécs Károllyal és Szilágyi Tiborral, mint utóbb kiderült.] Vannak még, de most nem akarok látványosan körbebámulni, egy-két kritikust is felismertem. Jajj, három éve, amikor először voltam itt [mármint a Dominikánus Házban], akkor láttam először élőben Papp Zoltánt!!! Áááh! Spilák Klára is itt van valahol! Olyan régóta szeretném tudni, hogy néz ki! (Lehet, hogy erre most sem derül fény.) Itt van a díszlettervező nőci. [Helyesbítést lásd lentebb.] Hát gratulálok neki őszintén a böszme kőrakásokhoz. [A Katona József Színházban előadott Médeia köveken játszódik. Alig bírnak rajta menni, meg egyéb hátrányai is vannak.]
ÁÁÁ! Három sorral előttem ül a Gabnai!!! Észre sem vettem, amikor bejött!!! (Valószínűleg nem ismert meg, mert amikor nála vizsgáztam, még hosszabb hajam volt. És nem volt csutra elázva.)
Miért nem bírják Médeiának mondani a Médeiát?!? [Jövőbe látok.] Agyam eldobom.
Ez az!!! Vörös hajú újságíró nőci [Bódis Kriszta, filmrendező, költő, író, pszichológia-esztétika szakon végzett, 1995 óta dokumentumfilmeket készít.] azzal kezdte, hogy miért okozott számára csalódást az előadás! Na végre valaki!
Igen! Értelmesen beszél!
Érdekesnek tartja a férfi-nő kapcsolatot. [Hiába akarják bemagyarázni, hogy erről szól az előadás, ez csak három helyen jelenik meg benne: amikor Iaszón teletűzködi Médea házát, amikor Médea bevonja Aigeuszt, és ahogy a Nevelő viszavonul Médea hisztije elől. Tény, érdekes pillanatok ezek, de hát azért! Nem mondhatom, hogy a Kitty Flynn érdekes volt, mert Tahi Tóth tisztára nyalta Buza Tímea cipőjét, pedig ez önmagában érdekes.]
Érzett benne szappanopera-szerű, kabarészerű és horrorszerű részeket, de ezek nem voltak egységben. [A hisztizés; a hisztizés; a hisztizés. Szerintem ezek tök nagy egységben vannak.]
Nem érezte a szenvedő anyát. [Jobb lesz, ha nem kommentálok mindent. Úgyis csak azt jegyeztem le, amit fontosnak találtam.]
Asszem, a főszereplők itt ülnek a hátam mögött. Közben én bőszen bólogatok a hiányosságokra.
Áh, Gabnai hátranézett! Szemet lesüt! (Nyilván azért, mert a Pelsőczy is mögöttem ül, és a három nőről van szó.)
Igggen! Negatívan fejezte be! (Fagyos csönd. Senki nem hiszi el, hogy csak negatívat mond.) Egyébként nem foglalkozik színházzal. [Kár. Van ízlése.] Ja, a Zsámbéki is itt van valahol. [Zsámbéki Gábor, rendező, 1981 óta a Katona József Színház igazgatója, 1979 óta a Színművészeti Főiskola tanára, satöbbi. Ő rendezte ezt a Médeiát.] Körülnézve nem látom, nyilván ő is a hátam mögött ül. Első kézből kapja képébe a kritikámat.
A másik nő [Csanádi Judit, díszlettervező] néha érzett elemien nagyszerű dolgokat. (De néha felhőből lelógó lábak tapodták ezeket a dolgokat. Mi?!?)
Tévedtem, nem a díszlettervező csaj van itt, ez csak egy díszlettervező nő, és Khell Csörsz építette be a Renault 5-öst a színpadra. Nő szerint ez [mármint a Renault 5-ös] a korosztály szimbóluma, ettől nem tud elvonatkoztatni.
Megjött Sándor Erzsi. [Hah! Nincs benne a Ki kicsodában. Tudtommal újságíróskodik, pedig van ám neki színészdiplomája is. Meg kutyája.]
A kövekről azt mondja (már a díszlettervező nő), hogy a falat alkotó (az ő kifejezésében) zacskókban úgy gyűlik a kő, mint életünk folyamán a nyomás a lelkünkben. [Ezt bármire rá lehet húzni. Habár frappánsnak tűnik.]
Most példát hozott, két ismerősét egy nap különbséggel hagyta ott a házastársa. Szerintem ezt nem kéne belevinni, bár valószínűleg egy érzéketlen tapló vagyok.
Szerinte sokkal gazdagabb, árnyaltabb, érzékibb az előadás, semhogy azt lehessen mondani, hogy összedőlt a világ. Szerintem meg sokkal szegényebb annál, semhogy azt lehessen mondani, hogy összedőlt a világ.
Otthon érezte magát ebben a világban, mielőtt elkezdődött az előadás. (Sajnos én akkor sem, mert előtte végigültem egy Györffy-órát, ahol már jól lefikáztuk.) [Györffy Miklós, író, műfordító, irodalomtörténész, habár én nem innen ismerem. ELTE-tanár, A drámától az előadáson át a kritikáig, 2004/2005, tavaszi félév. Azt mondta, jó a stílusom!!!]
Hizsnyan Géza szól. [Asszem, akiket csak most ismertem meg, azokról nem gyűjtök nektek háttérinfót. Ha ti képben vagytok, úgyis mindegy, ha meg nem, akkor az én első benyomásom legyen nektek is az első, úgyis az a cél, hogy mindenkit a magam képére formáljak – nem ám. Na jó, bevallom, de. Sajnos az első benyomás Hizsnyanról a hangja, azt meg így elég nehéz.]Ideje volt a kínos csönd után. Megdöbbentette az első nő leegyszerűsítése.
Ó, te jó ég!!! Itt van Sződy Szilárd!!! Először alig ismertem meg, mert nagy szakálla van, de hát!!! Bárkire számítottam, de rá nem!!! És észre sem veszem, ha nem nézek a Pelsőczy után, aki eltávozott.
Most leült párral mellém, rám bámult, köszöntem, visszaköszönt! Ááá! Másfél éve volt! Három óra! Hogy ismert meg?!?[Dramaturg. Ha jól tudom, már egy ideje a rádiónál dolgozik. A Rádiónál. A Rádiónak. Na, izé. Amikor Szalóky Dani és csapata színházi dramaturgokat akart képezni, Sződy tanár úr próbált bevezetni minket a lassú olvasás technikájába. Sajnos a tanfolyam rövidsége miatt A hetvenkedő katonának a második színéig ha eljutottunk. Oké, igazából elfogyott a lóvéjuk. Én szerencsére még nem fizettem bele – lehet, hogy miattam volt az egész? -, szívtak páran, akik előre sokat.]
Na, fickó [mármint Hizsnyan] is mondott negatívat. Ennek ellenére utóbbi évek egyik legjobb, legizgalmasabb előadását látta.
Zengzetes hangú ősz bácsi [Valkó Mihály, újságíró] kérdez Karsaitól. [Karsai György, klasszikus filológus – van ilyen? ha hülyeség, a Ki kicsoda szerkesztőit szidni, nem engem! -, színháztörténész, irodalomtörténész, tanít sok helyen. Az idei versenyprogram válogatója.] Csak a hátát látom. Hopp, Szilágyi Tibor is itt van. Vörös nő Bódis Kriszta. Karsai szerint M. nem démonizált, hanem itt egy kapcsolat megromlásáról van szó 2005-ben. [Mire a cselekmény elkezdődik, a kapcsolat már rég lezárult. Miről beszélnek ezek?] Jah, ha ő így látta, akár még tetszhetett is neki.
A beszélgetést felpakolják a netre.
Áááh, Karsai beszólt, hogy próbáljuk meg Médeiának ejteni a Médeiát! Halál jó! Igen beégette szegény nőt [Bódist] (jó, közönségreakció nélkül, mindenki továbblépett, de azért klassz volt), akinek egyébként tök igaza volt gondolatilag.
K. számára a tegnapi előadáson Máté G. Fullajtár mellé ért.
Amikor Pesten látta, nagyon hatásvadásznak érezte a végét. (De akkor miért válogatta be???) Azt írja, a gyilkosság pillanatában Médeáról is levedlik a ruha, és a gyerekek is lemeztelenednek, visszaérünk a születéshez. [Esküszöm, tutira biztos vagyok benne, hogy a szereplő neve Médea. Most a neten több ellenvéleménnyel szembesültem. Kövezzetek meg.]
Na, Fiala beszólt, hogy ő ugyan nem ért a színházhoz, de itt aztán baromira elbeszélnek egymás mellett!!! Végre egy kis pezsgés, végre egy kis felzúdulás! Királyi fensőbbség Karsainál. [„Mindezt olyan királyi fensőbbséggel mondja, amilyen királyi fensőbbség belőle hiányzott.” – Fiala Karsainak Bódisról.] Köv. hozzászóló [Babarczy László] lecseszi Fialát. Fiala távozik. Kabátjáért vissza, lelép. Hát ez halál!!! Bezzeg a tavalyin nem történt semmi! (Igaz, akkor nem láttam az előadásokat, amelyekről beszéltek, de úgy éreztem, hogy csak kavarnak egy pocsolyát.) Végre beszól valaki, végre észreveszi valaki, hogy itt nincs SEMMI kommunikáció, erre leugatják, az meg besértődik és lelép ahelyett, hogy folytatná még és még és tovább!!! az a baj, hogy főként színházi emberek maradtak itt, áh, visszasüllyedtünk a posványba.
Fialakergető bácsi [még mindig Babarczy] szerint a félművelt közönség a legrosszabb, mert megértik egy részletét, és…[„Ezek a legrosszabbak, mert ezek csak egy szeletet értenek az egészből, abból aztán teóriákat produkálnak, és nem hallják meg azt, ami ott van.”]
Visszajött Fiala. De így már méltatlan. Szerintem.
Zsámbéki megpróbál a primitív felé nyúlva elmondani nagyon modern tartalmakat. [Ezt nem én állítom, hanem Babarczy.] És ha az üvöltések mellett nem vesszük észre az apró mozzanatokat, az igen jelentős vakság. VALAKI ugassa már le!
Vörös nőt viszontválasz illeti meg. Bácsi nem is figyel rá, hát tök jellemző.
Na, Fiala végre beszól. Kikéri magának a minősítést, meg… hú, pörögnek az események, bácsi hólyagnak nevezi. Fiala azt mondta, a közönségtől nem várhatjuk el, hogy ismerje Zsámbéki minden rendezését.
Ősz bácsi háta [Valkónak csak a hátát láttam] végre értelmeset mond. Pöttyet elfajult a dolog, enyhíteni kell.
Sándor Erzsi: „Beszélhetek a Médeiáról egy pár mondatot?”.
Hú. Számára az elmúlt évek legnagyobb színházi élménye volt az a hang, ami a Fullajtárból kijött.
Vörös szerint erősebb a hangszer, mint a lehetőség, amit kap.
Jordán. Kinyilvánítja, hogy provokatív beszélgetésre kérte fel Fialát. Hú, kezdek bepöccenni! [Nem azért, mert ezt mondja, hanem hogy el kell mondania. Hogy mentegetőznie kell!!!]
Szünet után Tóték.
Márton András becsüccsent. Én szünetre megléptem, nehogy Gabnai vagy Sződy lecsapjon rám, közben szereztem programot, most nem a Súgó, hanem a PM melléklete. (A hátam mögött Pelsőczy még mindig úgy beszél, mint Kerekes Éva A kopasz énekesnőben. [Ez olyan, mint mesterségesen eltúlzott életet keverni egy gép hangjába, úgy, hogy közben minden hang egyforma hosszúságú. A kopasz énekesnőhöz tökre illik, engem mégis a frász kerülget tőle.)] Visszatértemkor meglapultam az előcsarnokban, a lépcső alatt, így fültanúja lettem a fejmosásnak. [Jordán a Fialát, négyszem- és hatfülközt.]Konklúzió: Fialának igaza volt, csak a hangnemben nem.
Bah. Zsámbéki nem látja értelmét, hogy az eddig elhangzottakra reagáljon. [Ugyanis a szünet után jelezte, hogy szólani kíván.] (Újabb ember, aki elbeszél a többiek mellett.) ANNYIRA utálom, hogy mások véleménye befolyásol! Most Sándor miatt nem élhetem meg azt az élményt, hogy saját ösztöneimből ellenszenvesnek minősítsem Zsámbékit. [Lajos Sándor, színikritikus, dramaturg. Papíron A színikritika alapjai, Improvizáció és Előadáselemzés órák, gyakorlatilag csak az utóbbi kettő. Egyelőre. Elsőre mindent benyaltam, amit mondott, hónapos késéssel merülnek fel az ellenérveim. Roppant meggyőző. Radnóti Zsuzsa szerint gonosz tud lenni, jó értelemben. Asszem, én szimplán csak geci leszek.]
Most a fordításról beszél. Hogy jön ez képbe??
Koltay Gábor. [Már nem tudom, hogy miért áll itt a neve.]
Mindenki itt zsizseg belül, miközben azt hallgatjuk, hogy mi izgatta Zs-t a Médeia-kérdésben. Hát azt, hogy gyenge férfiak fogják körbe M-et. (Szerintem ezt nem úgy kellene érzékeltetni, hogy Médeát felemeljük, hanem a többieket kellett volna lenyomni.)
Roppant magával ragadó a hangja, muszáj rá odafigyelni, és nem csak zeneileg, hanem tartalmilag is. Csakhogy senki nem kérdezte. De komolyan, hol vita az, amikor fel-felállnak emberek, és elmondják a saját véleményüket és csak azt? Most miért jó, hogy negyedórája arról beszél, amit ő elképzelt a darabról? Hát csinálta volna meg! Hát ne most magyarázkodjon!!! Basszus! Tavaly ez még nem húzott volna föl, asszem, túl sok előadást láttam és túl sok színházi emberrel beszéltem azóta. Aigeusz került szóba. És jajj, miért nincs itt Elek Feri? Most esik le.
Ez annyira pofátlanul mű, hogy a rendező BESZÉL az értelmezésről! Még ha atomhülye közönségnek magyarázná, megérteném, ott kell, de hogy a kollégáinak, szakmabelieknek próbálja bemesélni, hogy minden így volt jó, hát komolyan![Nekem ne, jó? Én is ebből élek! [idézet az Üvegtigrisből, egyik autónepper a másikhoz, biznisz közben]] Itt ülünk mi, majmok, és egy kövér Ká a székhez hipnotizál minket. Semmi ellenérzés senkiben! Nincs benne a levegőben! (Vagy ezt eddig is csak én gerjesztettem?)
Most lenne jó felállni és azt mondani, hogy én ezt nem hallgatom tovább. De vajon meghatna-e ez bárkit is?
Sződy nem jött vissza. Pedig vállalni kell a harcot.
KÉPMUTATÓK!!!
Hájj, de jókat írok majd a fórumra!
Asszem, a Tótékra már nem jut idő, Juditékkal megyünk pizzázni. Háromkor mennek Sándorfalvára, Vecsó szüleihez. Hétvégén egyedül leszek.
Jó, hogy a Médeiával kezdték.
Né, itt a Szinetár Miklós is.
De hát ne elemezze már! Miért nem rendezte bele?!
Na, kis mozgás. Többen unjuk.
Odakinn láttam Schillinget és Merényi Annát.
Díszlet: külvárosi helyszín.
Esküszöm, már értem, hogy tudta eladni ezt az előadást. Beszéljünk róla fél órán át anélkül, hogy bárki beleszólna.
Bagó Gizi Fullajtár énektanára, minden előadás előtt együtt gyúrnak.
Zs.: (sóh) Mit még?
Én: (BH) Semmit! Semmit! [BH: szinkronos szakkifejezés, kibontva belső hang. Remélem, a sóh egyértelműbb.]
Összedőlés: Iaszón tökéletesen kiürült élete. Díszlettervező nőci…
Fialát fikázzák.
Beszólnak a Jordánnak is.
Többen távoznak. Sajna nekem is mindjárt kell, még félreértenek.
Tótéknál Szinetár szerint helyrezökkent az idő.
A Médeiát elsőrangú előadásnak tartja. [Mármint Szinetár.] Érdekes, ettől még szimpatikus maradt. Egyes teljhatalmú rendezőkkel ellentétben.
Asszem, nem lennék most a Jordán helyében. Fekély e kéj. Minden nap újabb négyzetcentiméterek.
És azzal sem értek egyet, hogy mögülem Fiala zárásakor távoztak a katonás színészek.
Ismét itt vagyok. Velem szemben egy kávézó teraszán ismerős srác. Pont olyan, mint a Harry Potter 1-ben Crak és Monstro fele. [A tesztközönség zavara miatt kénytelen vagyok megmagyarázni: két ruhásszekrény méretű és agyú, tök egyforma srác közül az egyik.]
Jajj, de nehéz bal kézzel kanalazni a McFlurryt.
Kinn tök jó idő van. Egyáltalán nem fúj a szél, és így észre sem venni, hogy szakad az eső. És ez komoly. („Hát mikor hazudtam én magának, Bözsi néni, mikor?”) [Idézet a Koccanásból. Ezt a poént nem lövöm le.]
Frász jön rám minden szakállas embertől. Folyton azt hiszem, Sződy „tanár úr” közeleg. Már kettőre majdnem rá is köszöntem.
(C+M)/2 távozik.
Nem tudom, miért képzelik egyes gyorsétteremláncok, hogy (anyámat és Mezősi Katit leszámítva) az emberek meg tudnak enni egyszerre egy bödön fagylaltot.
Most dagadtra eszem magam, aztán megint ott fogok ülni a színésztársalgóban egy pohár ásványvízzel. (Déjá vu tavaly, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy most egy teli üveg fog a táskámban lapulni.)
Inkább a netcaféba kellett volna beülnöm. Bár szerintem arra is jut idő.
Valaki elment az ablak előtt, és úgy nézett ki, …
Visszajött. Nem ő volt az. [Sajnos már nem emlékszem, kinek a vonalait véltem felsejleni a légypiszokkal homályított üvegablak megett. Buktuk.]
Aki ezt a pohárméretet kitalálta, annak kipeckelném a száját, és addig önteném bele a fagylaltot, amíg a fülén nem jön ki. (Lehet, hogy a Feketeország a várttal ellenkező hatást vált ki az emberekben?) [Bennem, mint látható, felhorgadt a kegyetlenség.]
Újabb Sződy-hasonmás. Kész idegbaj az ablakkal szemben üldögélni. De hát… különben mást sem látok meg! [És tényleg nem is jött sose, akit vártam. :-(]
Értitek…
Huhhhhhhhh…
Meg nyüssz. Lekéstem a hülye buszt, és ahelyett, hogy megvártam volna a következőt, gyalog jöttem. Basszus, huszonöt perc alatt beértem. De sajnos túlöltöztem. Most itt ülök a terem végében, előttem tök nagy tömeg, Szinetár beszél a Feketeországról. Amit tegnap sikerült megnéznem! Délben még nem volt rá jegy, fél órával az előadás előttre hirtelen lett. Így csak húsz percet tudtam megnézni a (‘91-es?) vígszínházi Fekete Péterből, de hát az Eszenyi halál jó volt.
Megdöglök, olyan melegem vaaan!
Babarczyról maradtam le, hát, nem tudom. [Babarczy László, rendező, 1969 óta tanít a főiskolán, 2002 óta Kaposváron is. Én aztán nem vitatom el tőle a Kossuth-díjat…]
Útközben szembesétált velem Zsámbéki, babakocsiban tolta az unokáját, mellette a lánya. Ahelyett, hogy itt ülne velem, ezen a szakmai beszélgetésen. Mi értelme van annak, hogy itt ülnek a készítők [a mestörembörök :-)] bár most nem látom őket) meg pár kritikus (?), és az utóbbiak beszélnek az előbbiekről? Jó, most nem foglalhatok állást, lemaradtam az elejéről.
Ja, ha nem említettem volna, verőfényes napsütés és döglesztő meleg van.
Nem tetszik, hogy nem tudom, ki beszél, továbbá hogy mindjárt kifogy a tollam, ellenben látom Spilák Klárát. (Tegnap megnéztem neten.) Most jöttem rá, hogy azért nem ismertem meg a hangját, mert nekem az mindig C. C. A dadusból, pedig az jól el van mélyítve, az igazi valószínűleg a Szex és N.Y. főszereplője, de azon minden általam látott epizód végén meglepődök.
Írtam már, hogy Kovács Zsolt is itt ül mellettem?
Most Csákányi Eszter arról, hogy milyen krétakörösnek lenni. No, kifogyott a tollam. Ma pirosban nyomom.
Huh, most elmentek páran, kiszúrtam a Sződyt. (Jó, lehet, hogy ez is csak egy hasonmás.) Aggaszt, hogy nem látom Gabnait.
Ó igen. Sződy Szakáll az.
Egy láthatatlan nő szerint néhány hírt időszerű lenne cserélni az előadásból. Ennyi erővel a jeleneteket folyton cserélni kellene. A láthatatlan nő a társulat tagja, de azt is mondta, hogy „láttam tegnap az előadást”. (?) Lehet, hogy süket is vagyok.[Ari-Nagy Barbara, a Krétakör Színház dramaturgja volt a hölgyemény. Így megfejtődött minden rejtély.]
Varga Éva (?) [bocsánat, Vattai] drámatanár 16-17 éves gyerekekkel megnézette a Feketeországot. És kritikát íratott róla. Mély erkölcsi rétegeket kavart fel bennük az előadás. Fiala: „Önnek nincs-e felelőtlensége az ügyben, hogy olyan könyvet, olyan filmet, olyan színházat ad a gyerekek kezébe, szemébe, feneke alá, amely nem nekik való”. Szerintem NINCS. Szerinte a színháznak felelőssége, hogy tudassa a nézőkkel a korhatárt. A közönségből azzal érvelnek, hogy a műsorújságban benne van.
Fiala: „Miért kell nekem kapcsolatba kerülnöm a műsorújsággal?”. És igaz.
Na, Jordán felszólal, és megmagyarázza Fiala kérdését. Hihetetlen, hogy nélküle ezt nem értenék.
Fiala szerint a stílusváltás következtében nő véleménye 180˙-os fordulatot vett. Közönség felhördül. Csáki Judit beszél. Nem látom, de a Médeiáról meg a Süteményekről írott kritikája miatt nem túl szimpi. [Azóta a MaNcs-ban ütköztem vele párszor, lanyha.] Hozzászólásra viszont az.
Háh, a Kovács Zsolt visszajött egy fagyival. Jók ezek a szakmai beszélgetések!
Csáki szerint nincs értelme a korhatáros előadásoknak. Mélyen egyetértek.
Nah! Már megismerem a Szinetár hangját! Jó vagyok! (Legalábbis asszem, hogy ő az.)
Lemaradtam egy klassz poénról, ami így lett felvezetve: „… pesti közönség így csinál:”. [És soha nem fogom megtudni, mert a netes beszélgetésbe nem írták bele!!! A pofátlanság teteje!!!]
Valaki szerint a magyar színháznak megvannak a hagyományai, a szokásai, megvan, hogy mit várnak el tőle. Ebbe nem tartoznak bele a 12-es karikák.
Itt az itt az Ónodi! Eszter. Most fiatalnak néz ki (utalás a Koccanás-kritikámra). [Szó szerinti idézet tőlem: „Ónodi Eszter, a Nő, az egyetlen, aki hol ilyen, hol olyan, hol bátortalan, hol gyakorlatias, hol közlékeny, hol csökönyös, hol öregedő, hol fiatalos, nem csoda, hogy akárki beleszeretne.”]
Végre vki bemutatkozik (aki nem Jordán). Bodolay Géza. [Rendező, most a kecskeméti Katona igazgatója.] Szerinte meg kell tartani a világítási hagyományokat, színpadon legyen félhomály. Jelzem, a végére nekem is elfáradt picit a szemem, de én ezt a saját hülyeségemnek tudtam be. Amúgy tökre bejött nekem, hogy világos van. Meg az egész tér nagyon tetszett.
Valamilyen Bea szerint [Heindl Vera, majdnem talált, a NKÖM színházművészeti referense] a nézők várják a megoldást, és zavaró, ha ezt nem kapják meg. Szerintem mondjuk ez tök jó cél. A közönségtalálkozóról jót mondott. [„És én ezért szeretem nagyon a Krétakörnek azt a szándékát, hogy több előadása után közönségtalálkozót tart, mert ez is egy nagy titka a színháznak – szemben a médiával -, hogy nem hagyja egyedül a nézőt azzal az élménnyel, amit látott, hanem lehetőséget ad arra, hogy megbeszéljék, hogy ez tovább éljen.”]
A Süsüt nem hallottam még. Asszem, őt megismerem. [Schilling Árpád, rendező, 1995-ben megalapítja a Krétakör alternatív színházi társulatot.]
Bejött az a csaj, aki a Crescendo másik rendezője (Feri mellett). [Tarr Ferenc, akivel három színházas órára jártam együtt az elmúlt félévben. A Crescendo Társulat egyik rendezője.] Asszem, vmilyen Dorka. Hát ezek az ELTE-sek, ahelyett, hogy vizsgázgatnának!
Kitört a szünet, mindenki kifelé nyomul. Menjek vagy maradjak? Még a végén elkap a Gabnai. No, Sződy ismét rám köszönt. Vajon tudja, hogy ki vagyok, vagy csak rémlik neki az arcom? Most kiment az a srác, akiről tegnap megtippeltem, hogy a Golden Dani. Gabnai nincs itt. Asszem, lépek, a másik ea-t úgysem láttam. Meg kéne próbálni jegyet szerezni a Ledaráltakeltűntemre, hátha lesz olyan mázlim, mint tegnap. Egyébként meg vennem kéne egy-két lengébb ruhát.
Menni vagy maradni? Most lenn megy a hepaj.
Menni.
Helló-belló-halihó, ahogy Bertie Wooster mondaná kedvenc Dahlia nénijének. A kritikaisten, Koltai Tamás beszél!
Hát, kényelmesebb volt a földön ülni.
Váradi Juli vezeti a beszélgetést (arról, hogy kell-e nemzetközi színházi fesztivál).
Zimányi Zsófia , Kovalik Balázs, Zsámbéki, Gáspár Máté, Harsányi László, Török András, Szabó György.
Zsámbi szerint álkérdés. [Mármint hogy legyen-e nemzetközi színházi fesztivál.] Kivételesen egyetértünk. De már megint csak ő beszél. Júlia szeretné kicsit kibővíteni a válaszadók körét, új kérdést tesz fel, Zsé úgy gondolja, hogy ő még befejezi mondandóját. Úgy kell nekik, miért kérdezik. Fiala is megmondta tegnap, hogy olyan, mit a Torgyán. Csak Torgyánnak van humora – ezt én teszem hozzá.
„Pincér! Ez a beszélgetés nem túl jó.” “Nagyon sajnálom, uram. Van egy fogásunk, ami nincs rajta az étlapon, a konyhafőnök ajánlata. Az élő szervátültetés.” „Élő szervátültetés? Mi az?” [Idézet Az élet értelme című Monty Python-remekből.]
Ha ez így megy tovább, belemegyek, hogy kivegyék a májamat. [„Akkor kivehetjük a máját?” „Ó nem, nagyon félnék.” – lásd az előbbit]
A technika ördöge ellebegett a fejünk felett. Hogy egyesek nem tudnak bekapcsolni egy mikrofont…
Jobb lett volna, ha nem kapcsolja be, mert beszélni sem tud bele.
Na, én elmentem.
Áááh! Sándor György-esten ülök, becsüccsent mellém Jordán meg Verebes!!!
Itt van Magdi anyus. Erre mondjuk nem gondoltam volna.
[Fodor Zsóka személyesen.] HIHETETLEN táskával mászkál. Gáspár S., miként tegnap Kovács Zsolt, idebenn fagylaltozik.Nem jutottam be tegnap a Ledaráltakeltűntemre, ez felettébb sajnálatos. És hol van Elek Feri? Pontosítok: miért nem itt van?
Tegnap este már meg sem kíséreltem, hogy leírjam a nap eseményeit. Ennek következtében ma fel tudtam kelni. A buszon viszont pofátlanul nagy árat számítottak fel azért, mert a diákom számát nem véstem rá a bérletszelvényre. Ebben a kisebb városban az ellenőrök még felsőbbrendűnek érzik magukat. (Nem is hármasával járnak, hanem szólóban.)
Na, most megpróbálom leírni az eddigieket. Bár érdekes, ahogy a srác (akinek elfelejtettem a nevét) [Béres Attila rendező, felkért hozzászóló] a Mátrixhoz hasonlítja az előadást, jobb, ha nem figyelek, mert megint elvárásaim lesznek.
Tegnapelőtt sikerült beülnöm a Feketeországra. Vagy ezt már írtam? Végre kiderült, hogy az elmúlt fél év gyakori színházlátogatásai miatt mégsem mászott átugorhatatlan magasságba az ingerküszöböm. A másnap hatvan százalékára erősen rányomta a bélyegét az, hogy hajnali álmomban Gyurcsánnyal smároltam. (Biztos a szemüveg teszi.) Aztán kezdtem aggódni, mert előző nap valóban gondolkoztam jelenlegi miniszterelnökünkről, tegnap viszont a Zsámbékin járt az agyam. De szerencsére megúsztam, helyette Sződy tanár úr sunnyogott be hajnali fél ötkor félbeszakadt álmomba. Tény, vele is túl sokat találkoztam tegnap.
A Feketeország után (még tegnapelőtt) Sándor Erzsi Színésztársalgójára ültem be, elvileg Szombathy Gyula, gyakorlatilag Bezerédi Zoltán. Amit nem bántam egyáltalán. A Koccanás óta nagyon nagyra tartom. Azt már nem tudom, hogy miért, de volt egy kiváltó oka. A Médeiában is jó volt. A Médeiában minden férfi jó volt. [Mind a négy.]
Hú, nagyon nagy ez a Fiala! A beszélgetések szövegét felpakolják a netre, annak alapján talán majd írok. Folytatva a Színésztársalgót: az ott ülő emberek 95%-a valószínűleg nem tudta, hogy hol ül. Ennek megfelelően zsezsegtek tovább (hogy Forát nyüzsi-szinonimáját idézzem). [Abed-Hadi Forát – a név nem tuti, talán még Gábornak is hívják, ez bonyolult, szóval szinkroníró, rendez is, meg munkaközvetítő, tartott nekünk pár órát még a tanfolyam alatt. Ez az ő szakkifejezése a nyüzsgő tömeg hangjára.] Ez elég gáz volt az elején, a végére megszokták. Mindenesetre belőlem bátorságot meríthettek. Később beült mellém egy pasas, akiről azóta sem tudok rájönni, hogy honnan ismerem. Emlékeztet Miklósy Györgyre (gy. k. Sárkányfűárus), csak jóval fiatalabb, és magasabb is (tudom, mert Miklósyt is láttam tegnapelőtt). [Azóta rájöttem, hogy nem is ismerem. Ő Simon István, Jordán mellett a másik fesztiváligazgató.] Aztán megjelent Jordán is, és (miként tavaly a Kulkás beszélgetésen) ismét mögöttem foglalt helyet. Úgy látszik, ez már az én sorsom, hogy húszcentis távolságból szívjam a cigifüstjét, annál is inkább, mert – ja, ezt már írtam -, tegnap a Sándor György-esten is mellém ültek be Verebessel. Roppant izgalmas volt, bár jegyzetelni túl feltűnő lett volna. Jordán elmesélte a Fiala-fiaskót, az első napit is, meg a Feketeországos tanárnő-epizódot, Verebes is mélyen egyetértett Fiala meghívásával. Rákérdezett, hogy Koltai (Tamás) itt van-e, de a válaszra adott reakciót nem hallottam. Sajnálom.
Azt hiszem, nagyon merésznek vagy öntudatosnak kell lenni ahhoz, hogy az ember kiálljon a szellemi termékével a közönség és a szakemberek elé.
Folyt.: szóba is elegyedtek velem, megkérdezvén, hogy rendelkezem-e némi információval a szünet létét illetően.
B. V.: “Leginkább azt tudom mondani, amit az előadás maga.” “Hát a végén az egy vicc volt.” Végre valaki.
Folyt.: Nem rendelkeztem.
Sándor Györgyről: Voltak ismerős részek a szövegében. Úgy is beszél, ahogy ír. Szívesen megnéztem volna fiatal korában, vagy úgy, hogy most fiatal, szóval mintha közel kortársak lettünk volna / lennénk. Valahogy a többgenerációs különbség a nevetést gyilkolja. Értem a poénokat, csak nekem nem vicces. Felismerem az idézeteket, de ha a középkorú pécsi közönség nem reagál a “Bárcsak engem is elvitt volna az apám jégnézőbe” mondatra, akkor én egyedül mit csináljak?
S. Gy. előtt beültem az Andy Warhol’s Last Love vetítésére, ami egy New York-i színházi(?) előadás közvetítése. Megállapítottam, hogy értek angolul (főleg, ha egy szöveget háromszor-négyszer megismételnek), továbbá, hogy a magyar színjátszás legalább ötven évvel le van maradva. És nekem nagyon sokat kellene tanulnom, hogy valaha kezdeményezzek valamit, amivel behozhatnám ezt a lemaradást. Ez valószínűleg azért lehet, mert csak egy egyetem van, meg kicsi ország vagyunk, és az egyet nem értés ellenére tök homogén a szakma, és ezzel már briliánsan át is kötöttem a követ-
Most annak a mutatványnak lehetnétek szemtanúi, ahogy fél kézzel írok, a másikkal pedig rántott sajtot eszem. Műanyag késsel és villával. Jobb is, hogy nem láttok.
Ha kézzel eszem, tudok írni. És nahát, ezzel ismét rákötöttem a tegnap esti Brecht song-vizsgára (az akrobatika kapcsán, mint már az előbb is [az egyetem szóbahozásával], hiszen a kaposvári főiskolások második évfolyamos zenésmesterség vizsgáját tekinthettem meg, ami lényegében annyit jelent, hogy mindenféle spéci mozgások közepette is úgy kell énekelniük, mintha egyhelyben állnának). Nekem nagyon nagy élmény volt, azt hiszem, általában nagyobb hatással van rám, ha fiatalokat látok játszani, mert a féltékenységközpontom elkezd lüktetni, és aktiválja a katarzisközpontomat. (Oké, tudom, nem jó értelemben használom a szót. [Azt is tudom, hogy magyar szövegbe ne írjunk okét.] Nekem a katarzis hatást jelent. És ihlet igenis van, csak egyébként ötletnek hívják. Uff, én beszéltem.) [Ezek megkésett Sándor-reagák, meg alapvető szinkronszabály. Az okés mondat.] Szóval nagyon-nagyon jó volt, szeretem ezeket a dalokat, és szeretem a szép mozgásokat, márpedig ebben nagyon szépen mozogtak. És mellette énekelni is tudtak. (A tizennyolcból egy-két kivétel ha akadt.) Több változatban is elhangzott egy-két song, mindkét Kocsma Jenny lenyűgözött, és mindhárom Ágyúdal. Most már muszáj lesz elkezdeni a táncot, nem bírom tovább. Pláne ha az új szakomon (színházrendező! éljen! éljen!) színészpalántákkal lesznek közös óráim (miután egyedül vagyok a szakon). Enélkül nem is lehet. Alig várom, bár tudom, hogy bele fogok dögleni. Miért nem lehet ösztöndíjakból megélni? Persze lényegesen olcsóbb lenne kollégiumban lakni.
No, befejeztem a méltóságteljes étkezést. Menjünk nagybevásárolni.
MEG AKAROM TALÁLNI ESZTERT!!!
Bigining of ö bjútiful frendsip
Aztajújdemindenit neki!!!!
Megtaláltam Stuber Andrea blogját!!!
Hát!!!
Hűdejajdejó!!!
Bigining of ö bjútiful frendsip
Aztajújdemindenit neki!!!!
Megtaláltam Stuber Andrea blogját!!!
Hát!!!
Hűdejajdejó!!!
Nagy az öröm a kislányoknál…
Felállítottuk a sátraaat!!!
Nagy az öröm a kislányoknál
Felállítottuk a sátraaat!!!
Megint csak a rizsa
POSzT-Napló halasztva, megyek EFOTT-ra. Különben is be fognak perelni, és jobb később, mint előbb.
ANIKÓN KÍVÜL SENKI NEM KOMMENTÁL? ÉS NE GYERTEK AZZAL, HOGY NINCS MIT!
baaah
Megint csak a rizsa
POSzT-Napló halasztva, megyek EFOTT-ra. Különben is be fognak perelni, és jobb később, mint előbb.
ANIKÓN KÍVÜL SENKI NEM KOMMENTÁL? ÉS NE GYERTEK AZZAL, HOGY NINCS MIT!
baaah
Kaland a hetesen
Hát, még mindig nem vagyok túl interaktív, de már jó úton haladok. A hálókártyát briliánsan beszereltem, közben a floppy-maghajtót is /PARDON, meghajtót!/ megbuhertam, ma pedig visszavittem a hálókártyához adott floppyt, mert nem volt rajta illesztőprogram. A boltban anyáztak egyet, mert legalább két hete keringetik a rossz floppyt különböző hálókártyákkal, már négyen visszavitték. Adtak helyette. Erre hazamentem, és elbasztam a gépet, teljesen. Jump meg Németföldön vonatozik!!! Ki tudja, meddig! És ki tudja, hazatérése után mikor jut eszébe viszakapcsolni a telefonját!!!
NAM.
Jó, elmesélem az utamat is. Állok a hetesen, balomon egy csaj meg egy srác, hátam mögött egy böszme német és cingárabb társa, előttem a rúd, jobbharánton kétajtós szekrény hónalja. Alig látok ki, de számolom a megállókat. Blahán többen le, azt hittem, kétajtós szekrény is, de visszafordul. Én átpréselődök időközben csatlakozott ősz bácsi és közte, idős nénit előre, majd mikor látom, hogy ez lassan fog menni, ajtó bal oldalán gyorsan ki. Közben fülbezene. Kisvártatva idős néni mellettem lekenődik a betonra, utána böszme német meg kétajtós szekrény, verekedve. Néni fekszik, én feléjük lépek egyet (ezzel bekerülök a centrumba), aztán kibalettoznak a látótérből. Az enyémből. Néni jajgat, mint egy gramofon. Én sose gondoltam, hogy a "Jaj!" az olyan nyerő hangutánzószó lenne. Még sosem írtam bele akciós és hörgős filmekbe, hogy JAJ! Néni túl sok bábfilmet nézhetett, mert folyton ezt ismételgeti. Megpróbálom felsegíteni, de csak hangilag aktív. Jő egy srác, együtt fel. Néni padra le, csaj (a buszról, balomról) zsebkendőt. Néni szemöldökénél és alatta horzsolás. Középkorú nő és lánya mentőt. Srác eloldalog, újabb (vagy régebbi) csaj csatlakozik. Közben kiderül, amiről én lemaradtam: kétajtós szekrény kizsebeli böszme németet, majd tárca és lepel lehull. Érintettek kitörnek machózni, majd felszívódnak (vagy csak én nem figyeltem megint). A buszon még azért aggódtam, nehogy K. Szekrény zsebesnek nézzen, mert több ízben hozzáértem övtáskájához (amely nem sokkal szemem magassága alatt lebegett). Vagy én adtam a tippet?
Várunk a mentőre. Körülöttünk pletykafészkek keringenek, de mi alapon szólítanak meg? Köszönés nélkül! Pszichopata azzal támad ránk, hogy miért nem hívtuk azonnal a rendőrséget, és miért nem állt meg a buszsofőr. Beszólogat, majd a visszaszólogatástól félve felszáll az érkezőre. Várakozás közben néni észbe kap, hogy ő nem akar kórházba menni, meg már rég otthon kellene lennie, engedjük el, haza akar menni, neki betege van, meg egy kiscicája, akiket bezárt a házba, ő nem mehet kórházba. Ne tessék aggódni, nem viszik be a kórházba, csak lefertőtlenítik, bekötözik, öt perc az egész. Ezt adjuk szájról szájra. Meg motyogunk, igazán jöhetnének már, még napszúrást is kap itt a padon. Újabb rohamnál felmerül a hazatelefonálás gondolata, néninek nincs telefonja. Többen felajánljuk sajátunkat, erre idősebb bácsi (nem tudom, mióta sasolt, mert csőláttam) beszól nekem, hogy ha annyira van telefonom, akkor miért nem hívom a mentőket. Agyam messzire hajítom, biztos a torkomban van valami udvariassági szűrő: Már hívtuk őket. Mindjárt itt lesznek. Bácsi elpárolog, vagy csak a fókuszom csusszan le róla. Mentők végre meg, debella nő köszönés nélkül beáll néni elé pulzust mérni, egyébként rá se köp. Tőlünk kérdi, hogy mi történt, középkorú előadja. Debella két férfitársa legalább egy kezicsókolomot kiprésel magából. Nénit bekísérik a meseautóba, de mi oszladozunk. Én spuri be a McDonald’s-ba lemosni magamról a nénit, hetven forint a nagy kaland ára. Tükörnél úgy vélem, jól áll nekem az arcpír. Meg a szívdobogás.
Ma nagyon jó vagyok.
Kaland a hetesen
Hát, még mindig nem vagyok túl interaktív, de már jó úton haladok. A hálókártyát briliánsan beszereltem, közben a floppy-maghajtót is /PARDON, meghajtót!/ megbuhertam, ma pedig visszavittem a hálókártyához adott floppyt, mert nem volt rajta illesztőprogram. A boltban anyáztak egyet, mert legalább két hete keringetik a rossz floppyt különböző hálókártyákkal, már négyen visszavitték. Adtak helyette. Erre hazamentem, és elbasztam a gépet, teljesen. Jump meg Németföldön vonatozik!!! Ki tudja, meddig! És ki tudja, hazatérése után mikor jut eszébe viszakapcsolni a telefonját!!!
NAM.
Jó, elmesélem az utamat is. Állok a hetesen, balomon egy csaj meg egy srác, hátam mögött egy böszme német és cingárabb társa, előttem a rúd, jobbharánton kétajtós szekrény hónalja. Alig látok ki, de számolom a megállókat. Blahán többen le, azt hittem, kétajtós szekrény is, de visszafordul. Én átpréselődök időközben csatlakozott ősz bácsi és közte, idős nénit előre, majd mikor látom, hogy ez lassan fog menni, ajtó bal oldalán gyorsan ki. Közben fülbezene. Kisvártatva idős néni mellettem lekenődik a betonra, utána böszme német meg kétajtós szekrény, verekedve. Néni fekszik, én feléjük lépek egyet (ezzel bekerülök a centrumba), aztán kibalettoznak a látótérből. Az enyémből. Néni jajgat, mint egy gramofon. Én sose gondoltam, hogy a „Jaj!” az olyan nyerő hangutánzószó lenne. Még sosem írtam bele akciós és hörgős filmekbe, hogy JAJ! Néni túl sok bábfilmet nézhetett, mert folyton ezt ismételgeti. Megpróbálom felsegíteni, de csak hangilag aktív. Jő egy srác, együtt fel. Néni padra le, csaj (a buszról, balomról) zsebkendőt. Néni szemöldökénél és alatta horzsolás. Középkorú nő és lánya mentőt. Srác eloldalog, újabb (vagy régebbi) csaj csatlakozik. Közben kiderül, amiről én lemaradtam: kétajtós szekrény kizsebeli böszme németet, majd tárca és lepel lehull. Érintettek kitörnek machózni, majd felszívódnak (vagy csak én nem figyeltem megint). A buszon még azért aggódtam, nehogy K. Szekrény zsebesnek nézzen, mert több ízben hozzáértem övtáskájához (amely nem sokkal szemem magassága alatt lebegett). Vagy én adtam a tippet?
Várunk a mentőre. Körülöttünk pletykafészkek keringenek, de mi alapon szólítanak meg? Köszönés nélkül! Pszichopata azzal támad ránk, hogy miért nem hívtuk azonnal a rendőrséget, és miért nem állt meg a buszsofőr. Beszólogat, majd a visszaszólogatástól félve felszáll az érkezőre. Várakozás közben néni észbe kap, hogy ő nem akar kórházba menni, meg már rég otthon kellene lennie, engedjük el, haza akar menni, neki betege van, meg egy kiscicája, akiket bezárt a házba, ő nem mehet kórházba. Ne tessék aggódni, nem viszik be a kórházba, csak lefertőtlenítik, bekötözik, öt perc az egész. Ezt adjuk szájról szájra. Meg motyogunk, igazán jöhetnének már, még napszúrást is kap itt a padon. Újabb rohamnál felmerül a hazatelefonálás gondolata, néninek nincs telefonja. Többen felajánljuk sajátunkat, erre idősebb bácsi (nem tudom, mióta sasolt, mert csőláttam) beszól nekem, hogy ha annyira van telefonom, akkor miért nem hívom a mentőket. Agyam messzire hajítom, biztos a torkomban van valami udvariassági szűrő: Már hívtuk őket. Mindjárt itt lesznek. Bácsi elpárolog, vagy csak a fókuszom csusszan le róla. Mentők végre meg, debella nő köszönés nélkül beáll néni elé pulzust mérni, egyébként rá se köp. Tőlünk kérdi, hogy mi történt, középkorú előadja. Debella két férfitársa legalább egy kezicsókolomot kiprésel magából. Nénit bekísérik a meseautóba, de mi oszladozunk. Én spuri be a McDonald’s-ba lemosni magamról a nénit, hetven forint a nagy kaland ára. Tükörnél úgy vélem, jól áll nekem az arcpír. Meg a szívdobogás.
Ma nagyon jó vagyok.
Húzzuk az időt
Türelem rózsát terem, a POSzT-os jelentések már a gépben, apró módosítások hiányoznak – vajon a lábjegyzeteket tudja kezelni ez a program? Nos, majd meglátjuk. Egyelőre hiányos PC miatt otthon nem sok mindent tudok mívelni. "Addig is itt van néhány ingyenes kép péniszekről" – ahogy a Monty Python mondaná. De nem.
