Monthly Archives: augusztus 2005
Hangolás
A szinkronos humornak nincs határa.
Az imént láttam a 101 Reykjavík című filmet, melyben Lolát, akinek a neve egyébként Milagros, Kiss Virág szinkronizálta. (Az nem derült ki, hogy miért 101. Senki nem volt benne pöttyös.)
A Szívek szállodájának egyik epizódjában Paris (Simonyi Piroska) kijelenti: "Én vagyok Felicity King a Váratlan utazásból!".
A Bűbájos boszorkákban Kökényessy Ági egy Phoebe nevű csajt szinkronizál.
Ugye nem csak én hülyültem meg?
A vonat nem vár, de kiszállás sincs
Háh!
Hihetetlen!
A fasz MÁV kiszervezte a vonatomat a menetrendből!!! Én meg már az állomáson voltam, mikor felvilágosítottak róla!
Most nincs haza utolsó vonatom!
Mindig ilyesmi történik, amikor spontán és laza dolgokat művelek. A gyakorlatiasság szelleme utánam ered és elgáncsol.
Pedig eszembe is jutott, hogy megnézem, mikor érünk be pontosan. De miért hallgatnék a jobbik eszemre, hiszen én oda megyek, ahová akarok, és akkor, amikor nekem tetszik.
Nem érdekelnek, azért is hazamegyek egy hajnali vonattal, és azért is én ébresztem anyukámat.
Addig írok a tegnapomról.
Szörnyű volt.
Amikor hazafelé tartottam, egy csomó érdekes dolog történt. Így utólag belegondolva valószínűleg azért éreztem úgy, hogy őrületes tempóban száguldanak az események, mert két hétig be voltam zárva és dolgoztam és nem aludtam. Mindenesetre nagyon feldobott, hogy kinn azért zajlik az élet. Annyira, hogy rövid jegyzetet is készítettem azon dolgokról, melyekről majd beszámolok nektek (nem tudom, szükség van-e többes számra), mert ANNYIRA izgisek!
Azt hiszem, a jegyzet izgisebbre sikerült. Idemásolom betűhíven.
GAZSO FIGYELJ ALÁZZ+ DÖMI FELADATOK KVTÁR ASCHER MORBID 61 CSUFOS BOLT TÜRELMETLEN SZEMVVEG
Akit érdekel bővebben, jelezze.
POSzT – Vagon
Három.
Ismét és végre itt, ahogy azt mondani szoktam. A Művészetek Házában, felolvasószínház következik. Radnóti Zsuzsa [dramaturg – 1963 óta a Vígszínház dramaturgja, majd vez., kortárs magyar drámával foglalkozik, a Nyílt Fórum egyik alapító szervezője, és utálok ilyen hatáskeltő effektekkel operálni, de ezt muszáj: Örkény özvegye!] sehol.
Ma nem jöttem be reggel. Úgy döntöttem, hogy a szakma nélkülem is kedélyesen el tud beszélgetni. (Ám ha mégsem, valószínűleg úgysem dobna olyan sokat a jelenlétem.) Aludtam inkább. Tegnap sem mentem be ötre a vetítésre, pedig a Marat/Sade-ot adták, amiről a Bezerédis beszélgetésen megtudtam, hogy… aha, lehet, hogy nem is azt tudtam meg, amire gondolok. Akkor ebbe most nem folynék bele. [Egyébként Peter Weiss darabja, Kaposvárott adták elő 1981-ben, Ács János rendezte. Különben mondtam ezzel valakinek valamit, vagy hiába strapálom magam???] Ez az egész nap ilyen, éjjel például telefonon beszéltem Mezősi Katival, de hogy miről, azt már nem tudnám megmondani. Reggel nem tudtam, hogy elmeséltem Juditnak, amit napok óta akartam, vagy csak álmomban. Azt mondta, nem, de mindketten elég kótyagosak voltunk, nem vagyok biztos abban,…
Háh, megjött végre Nánay! [Nánay István, újságíró, kritikus. Villamosmérnökként kezdte, 1976-2003-ig a Színház munkatársa, ‘90-től főszerkesztő-helyettese. Tanít rendező- és kritikusképző tanfolyamokon, a SzFE-n, ELTE-n, Marosvásárhelyen, Veszprémben, satöbbi. A többi úgyis kiderül a reagáimból.] Sokkal hosszabb haja van, mint tavaly.
…hogy mindent a valóságnak megfelelően meséltem el.
Nyolc színész van itt. Kettőt ismerek. Lázár Balázs, Krum Ádám. Ja, Balikót is.
Egy MTV-s kameraman pofátlanul beállt elém.
Itt a Lipics Zsolt!!! [Na, róla azt kell tudni, hogy nekem régóta fogalom. Tudniillik három éve kapom a POSzT-hírleveleket, melyek “Üdvözlettel: Lipics Zsolt” búcsúzással záródnak. És a tájékozatlan én fél éve jött rá, amikor megvette a ‘91-es Színészlexikont, majd módszeresen összevetette a ‘99-essel, holott már azt is százszor átnyálazta, hogy Lipics Zsolt egy színész!!! Hát ez után el akartam süllyedni. Viszont rögtön beleszerettem az oltári nagyképű hangjába! Mielőtt valaki megvádolna, ezen orgánumát valószínűleg csak jelen szerep kedvéért alkalmazta. Jobb mindent tisztázni, mert nemrég elmarasztaltak a színház.hu fórumán, amikor azt írtam, hogy Almási Évának szörnyű hangja volt egy filmben. Pedig az volt, csak nem tettem hozzá, hogy az általa szinkronizált némber direktbe szörnyű volt. Szóval kezdetnek ennyi, a románc folytatásáról később olvashattok.]
Meg Bódis Irén. Színészlexikonban negyvenes. [Őt bezzeg meg bírtam jegyezni. Soha nem hallottam róla, nem láttam semmiben, de a hülye Színészlexikon miatt foglalja a bájtokat az agyamban.]
Nem tudom, most annak örülnék jobban, ha fószer felvenné az egész előadást, vagy ha eltakarodna előlem a retkes kamerájával együtt.
Na, most a bal szélen is szívnak páran.
Kúúúúúrva anyját! A másik fasz kamerás is beállt elénk! Hogy a picsába gondolják ezt?
Harmadik! M2-s!
Másodikkal összeröhögtünk. Rájöttek, hogy kicsit talán sokan vannak itt a jobb oldalon. Szétfutottak háromfelé. Második balra, első hátra, M2 marad a jobb oldalon.
Júj, a Krum nagyon kiabál.
Ez az, vegyék föl egymást! Legyen ennyi az egész felvétel! Három különböző kamera három különböző szögből. Anyátok. Második hátra ki.
A Balikó itt bent láncdohányzik. [Utólagos észrevétel: a Balikó mindenütt láncdohányzik.]
M2 is távozik. Hátra. Helyes. Gerjedjenek egymásra odakinn.
Anya is rágyújt. Nem jegyeztem meg a nevét. [Most meg nem találtam sehol. Valószínűleg azért nem szerepel a műsorfüzetben, mert elég képlékeny volt a program. Pár héttel a POSzT előtt Radnóti Zsuzsától megkaptam a tervezetet, hát mit mondjak, már akkor is voltak benne módosítások, de végül teljesen tök más lett. Jajj, azt nem írtam le, hogy órát hallgattam Radnótinál, onnan ismerem. Nagyon dicsérte, amit írtam!!! Boldog lettem tőle sokáig! És most is, ha visszagondolok rá… És egyébként élveztem az óráit, mert sokkal okosabb lettem, meg jó drámákat olvastunk, és szervezett délutáni vetítéseket is, amiket mondjuk végigdumált, de azért klassz volt az egész, na.]
Ez valahogy sokkal őszintébb. Sokkal. Jobban is hat. [Mármint hogy nem akarják velünk elhitetni, hogy ők azok, akiket játszanak, hanem csak ülnek egy asztal mögött, és olvasnak nekünk. Egyébként még három felolvasószínház volt ezen kívül, és mindháromban térben játszottak.]
Jobb oldali fickónak isteni hangja van. [EZ volt Lipics Zsolt, csak a bemutatásnál nem láttam a két jobb oldali pasast, mert előttem állt három kameramann.]
Azért valahol mekkora nagyarcúság ez a vágóképkészítés. Néznék végig! Azt se tudják, mi ez! Fotós bá az első sorban legalább elejétől itt ül. És úgy néz ki, a végéig marad.
Mellettem a harmadikon is valami színész csávó, tudom, hogy láttam már valahol, de nem ismerem meg. [Ez pont fordítva volt, mint Lipiccsel. Ugyanis Vidéky Péterről van szó, ő írja a netre a POSzT Naplókat, alatta a fényképe és a neve. Viszont nem színész, legalábbis tudtommal nem.]
Mindig ilyennek képzeltem a Süsü felvételét. Emberek ülnek asztal körül, és beszélnek és énekelnek. [Akkor szerettem bele a szinkronba, mikor egyszer valamelyik Süsü-kazettát hallgattam, és elképzeltem, ahogy a sok nagy színész énekli ezt a bugyuta dalt. 🙂]
De édesek, ha beleröhögnek!
Kolbászt akarok enni. A Sütemények királynője után meg a csirkét kívántam meg, hát érdekes. Egyik darabban sem túl gusztusos kontextusban tűnik fel. [Itt Balikó írta le részletesen a kolbásztöltés folyamatát, amott meg a Pintér-csapat tüntetett el több sült csirkevégtagot.]
“Az elsők halált arattak, a fiak nélkülöztek. Először az unokák laktak jól.” [Naon teccett ez a mondat. Azt nem írtam le, hogy Balogh Róbert Vagon című darabját hallhattuk. Később majd beszúrok egy képet, ahol Kerékgyártó Györggyel – akinek szintén felolvasták egyik drámáját – a színház előtti szökőkútban ülnek. Jajj, ezek a jóképű fiatal drámaíró pasik…]
Elég furcsa így világosban, függöny nélkül tapsolni. Meg hogy a nézőtéren át jönnek le. Sőt, ki se mennek. Öt perc múlva beszélgetés a darabról. Kolbászt akarok enni!
Tudtam én! Radnóti Zsuzsa itt ül hátul.
Remélem, ANNYIRA hosszú nem lesz a dolog, még el kell mennem uccsó jegyvásárló körútra, mielőtt visszatérnék ugyanide. Elvileg könyvbemutató, gyakorlatilag Lala bácsival beszélget Jordán. (Tavaly szeptemberben, színházidramaturg-tanfolyamista koromban [szent ég, ezt nem először írom] két órát hallgattam Máté Lajostól, aki Máté Gábor édesapja – bár nem éltek együtt, színháztörténet-órákat tartott, ahol Sz. Szakáll dramaturgiát, és akkor már csak Szalóky Daniról nem beszéltem, aki szervezte ezt a tanfolyamot [meg még egy nő, akivel sosem sikerült összefutnom], és ő tartotta a színészmesterség-órákat a színészeknek.)
Színészcsávó [nem, csak Vidéky] (hárommal mellettemről) felmászott a dobogóra, vett egy poharat, és töltött magának az ásványvízből.
Asszem, kezdek magamhoz térni.
Nánay leüvölti a fejünket, hogy jöjjünk előre. Vicces kis ember.
Már megint úgy érzi, hogy egyeseket nem kell bemutatni.
Balogh Róbert: Vagon. [Ja, akkor csak azért nem írtam le eddig, mert nem tudtam.] Legalább ez kiderült. Felkért hozzászóló [Vincze János], rendező(nő) [Dávid Zsuzsa], szerző [most látom, hogy mindenütt Robertnek írják a nevét. Amíg erről meg nem bizonyosodom, nem kerül be a kánonba]. Nánay.
Felkért hozzászóló rendez itt a pécsiben.
Szerinte tök fontos a műhelymunka. Szinetár azt mondta pár napja, hogy neki nem az számít, hogy jól összedolgozzanak, hanem hogy jó legyen. A Médeia és a Feketeország kapcsán.
Sváb evangélium. [Később rátaláltam könyvesboltban, és Schwab Evangiliom.] Prózában. Előtte. [Mármint ezen című könyvéből adaptálta.]
Mivel a szimultán cselekvésekre épül, + háttérzene, nem alkalmas felolvasószínpadra. Mindenki ezt mondja. Lehet, hogy nem úgy hat, ahogy kell, de rám hatott – másképp.
Tíz év múlva majd elégedetten mesélem, hogy jah, a Balogh Robi, én már akkor láttam őt, amikor még…
Be fogok aludni. Sok már nekem ez a POSzT. Ennyi napot talán még nem is voltam. Lehet, hogy [a HÉV-nek] csömör lesz a vége?
Vajon honnan ismertem meg a Lőkös Ildikót? [Azóta se tudom, de imádom azt a nőt.]
Áhá, srác Örkény-ösztöndíjas volt. [Radnóti intézi az ilyesmit.]
Hát, én ebbe belehalnék, ha ennyiszer át kellene írnom bármit. Csak már tartanék ott!
Most veszem észre, hogy egy böhöm mikrofonállvány figyel az előző helyszín, az asztal előtt. Hát a Krum enélkül is beüvöltötte a termet.
Fotós bácsi is beleszól a dramaturgiai vitába. POLIPOSZTOR? Szerinte a színházi szakma jobban jár, ha a Robiból színházi szerző lesz, mint ha kritikus.
Vörös hajú csaj (Radnóti Zsé mellől) szerint ez a disznóvágás dramaturgiáját követte. [Ezt sajnos nem tudom visszakeresni, mert a felolvasószínházas, SOKKAL szakmaibb beszélgetéseket nem dokumentálták úgy, mint a “Szakmai beszélgetés”-eket.]
ÉHES VAGYOK!
Ááá, a Marat/Sade-ról beszél, legendás, nagy, jelentős, én meg átaludtam tegnap!!!
Jól gondoljátok meg…
Csak az menjen szinkrondramaturgnak, aki jól bírja a stresszt, és van napi ezer forintja gumibogyószörpre – már önmagában az is elég stresszes, hogy ezen összeg csak két doboz Red Bull vásárlására elég.
Warning
Csak arra az esetre, ha nem írnék többet: ez tipikusan olyan nap, amelyen bármikor beeshetek bármilyen jármű elé.
Ez nem vicc.
Kommentverseny
Azt hiszem, ideje felturbózni a nézettséget. Ezennel kihirdetem, hogy az ötvenedik kommentátor jutalmat kap. (Hogy mit, azt nem árulom el, csak annyit, hogy számomra rendkívüli érzelmi értékkel bír.)
Szabályok: egy ember naponta csak két bejegyzést tehet, melyek inkább barokk körmondathoz, semmint velős vagy velőtlen félszavakhoz legyenek hasonlatosak.
Mivel belátom, hogy eddig semmi értékelhetőt nem írtam, amit kommentálni lehetne, az a POSzTos bejegyzés például csak a helyet foglalja, meg még ronda is, kaptok egy képet, szórjátok erre átkaitokat. Aki kitalálja, hogy mit ábrázol, különdíjat kap. (Azt még nem találtam ki, hogy mit.) A kép résztvevői és akiknek megmutogattam, valamint az ő hozzátartozóik természetesen nem vehetnek részt a bónusz játékban.
Harcra fel!
Röviden az életről
Mai okosságok:
– Ha megsemmisítesz egy pókot, rögtön ott terem a családja.
– Ha már napok óta csak a maradékokat hordod a konyhába, rögtön itt terem a családod.
– Ha adnak, vedd el, ha ütnek, szaladj el. (Ezt édesapa szokta mondani, amikor pénzt akar adni.)
– Milyen jó beleszeretni valamibe, ami végig ott volt az orrod előtt! Gyönyörű cím a Nyolc évszak. Most már félek, hogy csalódnék, ha megnézném. Egyszer egy könyvet is vettem cím után: Lány a Wiktorskán. Ennél borzongatóbbat azóta sem… Egy hasonlóan jó volt, de már egy ideje nem jut eszembe. :_(
Kapcsolat a külvilággal
1. Nem tudom, mikor veszem rá magam legközelebb, hogy POSzT-os jelentést másoljak be, úgyhogy becsüljétek meg azt, ami van. Három órán keresztül szenvedtem, köszönet Zelinek, hogy volt kin levezetnem. (Ezért imádom az on-line kapcsolatot.)
2. SOHA ne kapcsoljatok éjszaka az RtlKlubra! A tv2-re tessék, ott ilyenkor mennek a művész-, rövid- és animációs filmek, de emitt a tizennyolcaskarikás Balázs Showban fogatlan, szánalmas és beszédképtelen, egyben pornóiparba vágyó csökevények pirítják a véletlenül erre tévedő, nyomorult nézők arcát!!! Hogyan lehet ennél mélyebbre süllyedni?!?
3. Idézek Stuber Andreától: "A minap összefutottam egy naplóolvasóval, aki azt mondta, hogy biztos ilyenkor csinálok izgalmas dolgokat, amikor naplószünet van". 
Nagy hihi!!!
POSzT – Henrik és a sütemények
Kettő.
Ismét a Pécsi Kulturális Központból (becenevén: Dominikánus Ház) jelentkezünk. Ma később jöttem (de ez nem jelenti, hogy ki is pihentem magam), a IV. Henrikről van szó (amit nem láttam), de itt van Békés Pál! Őt nagyon szeretem. [Mint utóbb kiderült, egész régóta, ugyanis ő írta az egyik mesekönyvemet, melynek címe Borz a sámlin. Már akkor is szerettem az iróniát, amikor még nem értettem! 🙂 Azóta a Bélyeggyűjteménybe beleszerettem… Ildikó után. És itt nem állunk meg!] A Sütiből [A Sütemények Királynője, a Pintér Béla és Társulatától – hülyén néz ki ez a név, de így van, kétszer is volt szerencsém megnézni korábban, egyszer jobbról, egyszer balról. Írtam is róla] még nem látok senkit, bár ez nem is meglepő, itt csüccsenek hátul egy sarokban (mint mindig), meg Epres Attila. Döglesztő meleg van.
Észrevett a Jordán! (Mikor nem.)
A tegnapról megint nem írtam, pedig nem volt eseménytelen (ahogy a többi sem).
A IV. Henriket Stefano de Luca rendezte. Nagyon szeretné, ha valaki mondana valamit az előadásról, de senki semmit. [Mármint a hivatalosan felkért hozzászólókon kívül.] Na, végre valaki.
Szóval a tegnapról.
Már megint itt a Verebes.
A tegnapi…
Fiala megjegyzi, hogy az első nézői kérdésnél a szakma nagy része kiment. [Mondjuk jó hülye kérdés volt, ez tény.]
A tegnapi szakmai beszélgetés után szokásos plázakaja (rántott sajt, erről írtam), vásárolgatás, út haza. Vissza az ötórás vetítésre – amit még sosem sikerült végigülnöm, de ezt kivételesen nem is szerettem volna. Majdnem elaludtam, csak attól féltem, hogy nem indulok el időben a Brechtre, ami ugyan egy köpésre van, de inkább léptem negyedórával hamarabb. A film egy Dobozi Imre-dráma alapján készült, vannak benne frappáns ötletek, szóval tényleg, de nem fáradt embernek való. Kb. olyan volt, mint amikor Katival az Isten hozta, őrnagy urat néztük filmen, és a végére majdnem meghaltunk, de tényleg. [Jeles András: Drámai események c. filmjéről volt szó.]
Kitört a szünet. Utána Sütiii! Sajnos a másodikra mindig kevesebb idő jut, bár azt hiszem, most nem lesz utána semmi. Bálint Andrásék álltak be elém, hihetetlen, hogy kiknek a lába előtt fordulok meg. [Tudniillik jó szokásomhoz híven a földön ültem, az ajtó melletti sarokban – innen gyorsabban lehet menekülni, de nem is mehet el mellettem senki úgy, hogy ne vegyem észre. Legalábbis a cipőjét.] Éppen le akartam írni, hogy Sződy Szakáll nincs sehol, erre beköszön a mellettem álló pasasnak.
Mellettem végre kialakult egy szakmai vita. Ezt igazán lebonyolíthatták volna az előző egy órában.
Árrébb… Arrébb kéne menni. (Úristen, hatott rám Hizsnyan Géza [Hizsnyán Gézá] dialektusa.) Csak a lábamon ülök, és egyáltalán nem érzem.
Ráálltam. Hiba volt. Három lépés, de nagy tánc. Hizsnyan kifejti, hogy Fiala megközelítése alapvetően téves. Lehet, hogy mégsem olyan jó ötlet provokátort hívni, ha aztán senki nem mer szembeszállni vele.
Tehát a tegnapi bealvós Szélvihar után [a Dobozi-dráma címe Szélvihar] … tőlem balra másik szakmai vita … átrobogtam a Bóbita Bábszínházba, ahol a SZFE negyedévesei (! ezen utóbb meglepődtem) …
Jézus, fickó [Hizsnyan, a szünetben] előadja rendezőnek, hogy nagyon igazságtalan volt a megközelítés, és előadja a saját kis koncepcióját. Agyam eldobom.
… az Arturo Ui feltartóztatható felemelkedését [ami Brecht] adták elő tornadresszben. A megszólalások nagyon jók voltak, de a mozgásvilággal nem voltam kibékülve. Ha már…
Bácsi2 szerint ez a beszélgetés (?) szakmabutító. [Már nem tudom, ki volt Bácsi2. Sajnos a szünet eseményeiről nem készült hangfelvétel, pedig az lett volna az igazi és hiteles.]
… Egynek jó ez a lépkedjünk körbe és változtassuk a pozitúrát, aztán unalmas lett, a végén meg már nem azt figyeltem. Pontosabban: el tudtam tőle vonatkoztatni. Akkor meg minek. Jó volt, hogy váltogatták a szerepeket, nemektől függetlenül. Hát nem tudom. Valamikor majd lelkesen mesélem, hogy én még láttam ezeket a színészlegendákat macskajancsi korukban, és már akkor is láttam bennük. Tény, valamit látok bennük. Tök jól beszélnek. De ennyi és nem több. Biztos van mozgáskultúrájuk is, de ebben a rendezésben ez nem jön elő. Pedig (a tegnapelőtti Brecht Song után mondom!) lehetett volna sokkal érdekesebb is. [Nem emelnék ki neveket, mert nem tudom őket egyértelműen beazonosítani. Juhász Istvánt leszámítva, aki annyira nem jött be, viszont fantasztikus hangja van. Később is találkoztam vele. Viszont most olvasom, hogy Vati Tamás csinálta a mozgást!!! Róla is később.]
Népség kezd visszaszállingózni, de egy sütis… IGEN! Itt van Pintér Bélaaa! No végre! Meg az a csaj, akit folyton Bíró Krisztának nevezek. [És tényleg!] [De ő nem sütis, csak neki is örültem!] Áhá, megjött nagypapa [Quitt László] és Bécike is (akinek nem jut eszembe a neve) [igazából Tibike – Thuróczy Szabolcs]. Ezek ketten még mindig a IV. Henriket nyomják mellettem. [Gondolom, Hizsnyan meg Bácsi2.]
Most felüljek székre avagy ne? [Tudniillik elfogytak az emberek. Nyilván úgy érezték, hogy napi egy szakmai beszélgetés már bőven sok a jóból, úgyis mindenki látta, hogy itt voltak, az a lényeg.]
Asszem, itt van a Nagynéni [Csatári Éva] , csak nem igazán ismerem meg. De ők hárman eléggé egymás mellé ültek le, szóval több mint valószínű.
Deák Tamást várjuk. Jó, csak én várom.
Remélem, H. Géza leáll a Henrikkel.
Sikerült föltelepednem egy székre.
Verebes is hozzá fog szólni!
Csávó [Bodolay Géza] MGP-t bukott kritikusangyalnak nevezte. [Később azt mondta, jó értelemben.] De valahogy hitelesebb lenne, ha nem szótagolva olvasná a szöveget. Baker, ez elég égő.
Végre találok egy széket, erre mindenki beül elém.
Remélem, Fiala jól beszól neki (meg Verebes is). GÁZ!!!
Szegény színészek, de komolyan! Egy ilyet végighallgatni!
Ez már megint mi a szar??!? Miféle beszélgetés ez? Semmit nem mond az előadásról, csak felolvas egy elgondolkozó, felvezető írást! És ha azért, hogy betű szerint hozzák le a neten, akkor is! [Beszédét ezen szavakkal kezdte: "Hölgyeim és Uraim, kedves lányok, kedves fiúk, kedves nénik, kedves bácsik, 40 fölött az ember hajlamos összevissza beszélni. Ennek szép példáit láthattuk az elmúlt napokban. Az is igaz, hogy bőven akadnak, akik már az egyemeten (sic) is összevissza beszélnek, miközben az éppen adekvát trend irányainak szelét szagolgatják. – Nos, mindenesetre írok két oldalt, hogy Pintér Béláék ürügyén ne beszéljem túl a magam által kiszabott időmet. Azért írom meg, mert tavaly az egyik bukott kritikus-angyal elismerően dicsérte pécsi szókimondásaimat, s mikor megjegyeztem: hiszen nem is az jött le a NET-en, amit mondtam, azt felelte: ő pontosan tudja, – neki küldik át a cenzúrázatlan változatot. Nem illik nevén nevezni, tehát megteszem: Molnár Gál Péter szíves közlése ez." Betűhíven közöltem, bár egy-két helyen vissza kellett fogni magam. Pl. mi az, hogy NET? Hol mozaikszó ez??? NAM.]
Végre Verebes. Neki is ez az első Pintér Béla! ["Azt el kell mondanom, hogy soha nem láttam Pintér Béla társulatának produkcióját. Hallottam mindenfélét. Nyilván dicséreteket is hallottam, elmarasztalásokat is. Az ember ilyenkor szívesebben illeszkedik az elmarasztalásokhoz, mert irigy, meg öreg, és szívesebben hiszi azt, hogy az a dolog valami kamu." Imádom a stílusát!] Nagyon tudja unni a színházat, még a sajátját is, de ez lenyűgözte. Kerek volt számára a történet. Na ugye!
Szerinte annyira profi a darab, hogy más társulatban is megélne.
Hihetetlenül pontosak a szereplők.
De édesek, mindenki a Nádasdy Kálmánra hivatkozik! [A Wikipédiában még szerkesztés alatt áll a szócikke, annyit mondanék róla, hogy 1904-től 1980-ig élt rendező volt, az Operaház igazgatója, és aki a színházi szakmában elég idős ahhoz, hogy közelebbi kapcsolatba került vele (vagy elég megszállott), az bármikor hozzád vág kapásból tíz-tizenöt Nádasdy-okosságot, amit éppen ráhúzhatsz az adott szituációra. Talán olyan, mint Várkonyi a tanítványainak.]
Kicsit fragmentált a mondanivalója, de legalább őszinte és lényegi.
Ennyit szakmailag. Ellenben emberileg nem rendült meg. De nem tudja, hogy kellett volna-e. Mert ő ezt nem tudja elérni az utóbbi időben. [Én asszem, úgy még sosem. Gép vagyok!!! :_(]
Bodolay szerint P. B. a struktúrát illetően még a szarra is szarik.
A slusszpoén megütötte. [Mármint Verebest.]
És úgy nyűgözte le az előadás, hogy végig rendező maradt, és nem vált önmagává. [Ezt úgy kell érteni egyrészt, hogy nem ragadta magával annyira, tehát nem zsigerből nézte, ami nem biztos, hogy jó, másrészt úgy, hogy rendezőszemmel is élvezte, ami viszont jó. Legalábbis én így értelmeztem.]
P. B. megszólal. Milyen kicsi és görnyedt! Naná, hogy oszlop mögé ül le. [Hülye egy terem egyébként, olyan, mint egy reprezentációs vadászház, kandallóval, agancsokkal, padlástérben van, és oszlopokkal tele, gondolom, nem árt, ha valami tartja a tetőt, de hát akkor is! Nem lehet látni!] Meg mindenki besorol elém. Te jó ég, mennyire más hangja van! Nem ismerném meg.
Először a díszlet meg a zeneiség jött létre. Munkacím: Retró. Mennyivel másképp hatott volna! A Forever young miatt került át a hetvenes évekből a nyolcvanasba. [Mindenképpen bele akarta venni az előadásba, de sajnos nyolcvanas.]
És Verebes ráadásul a délutáni előadást látta, ami P. B. szerint nem jött át, főként mert a hangosító most csinálta először, és voltak gondok. [A kamaraszínházas előadásokból napi kettőt nyomtak, délután meg este.]
V. szerint nem jutnak el odáig, hogy azt mondja a nézőnek, hogy "Ez te vagy!".
"De. Én szoktam." (Két nappal később megrendülni. Mondta Verebes, csak nem a mikrofonba, tehát a neten nem is lesz fönn. Ezért leírtam, hogy megmaradjon.) [Fiala mondta: "Miközben egyáltalán nem biztos, hogy meg kell rendülni. Vagy lehet, hogy az ember két nappal később rendül meg." Emlékeim szerint ennek lehetőségét valaki cáfolta, Verebes csak arra reagálhatott így. Vagy még volt közben egy beszélő, vagy alaposan kifésülték a beszélgetést, és zseléztek egyet Fiala mondatain.]
Zolika (vagy Tibike?) [semmi sem biztos, csak Thuróczy] kisunnyog. Anyja utána.
Háttérfüggöny került a díszletbe.
B. szerint a fegyveres kutyából érdemes lenne pólót nyomatni. [Ez akkora frankó ötlet…!]
Csatári Éva visszatért.
B. szerint nem radványi sötét erdőben, hanem erdőn. [Hát szerintem meg nagyot téved.]
Most az Enyedi Éva vagy frufrut vágatott és itt ül, vagy nem vágatott frufrut és valahol másutt ül, netán áll. [Az előbbi.] Be is szólt, biztos ő az.
Ez a szakmai beszélgetés híg húsleves. Inkább pezsegjünk a Médeián.
Újságíró bácsi elszomorodott. [Valkó Mihály.] Végre valami szakmai. (Visszaolvasva ironikusnak tűnik, de nem így értettem.)
POSzT – Feljegyzések a McDonald’s-ból
Eljött az idő, folytatom a POSzT-jelentéseket. Most tördelve, hogy mindenki a tíz ujját nyaldoshassa utána. A képeket az eddig használatos formában tekinthetitek meg, mert lényegesen egyszerűbb és esztétikusabb.
Egy.
MEG AKAROM TALÁLNI ESZTERT!!! [Hát, ezek a fesztivál-analógiák mennyire tudnak passzolni!]
Én barom állat, megint muszáj volt úgy beülnöm a McDonalds-ba (továbbmegyek: hát megint muszáj volt beülnöm a McDonalds-ba?), hogy frankón sasolhatók az utcán közlekedők, persze csak röpke két másodpercig, és most úgy jár a fejem, mint egy paranoid csirkének evés közben. De hát meg is van az eredménye, a röpke három perc alatt, míg mindezt leírtam, már feltűnt Szilágyi Tibor, Máté Lala bácsi (asszem) [róla később], a csávó, akit mindig Lipics Zsoltnak nézek, aztán kiderül, hogy az másvalaki [asszem, Bagossy Levente lehetett, de már nem tudom, mert azóta nagyon elteltem Lipiccsel], és DEÁK TAMÁS [kedvenc pintérbélás színészem] (asszem), valami nagyon buta parókában. Aha, most az a nő, akit mindig Bíró Krisztinának titulálok. Hogy valóban ő az, vagy egy másik színésznő, az most nem fog kiderülni, mert – én botor – nem hoztam el a Színészlexikont. [Tényleg ő volt!]
Jelenleg (még pár percig) a Gilgamesre várok, fiatal színészek beszédtréningjének nyilvános bemutatójára. [Ez Weöres Sándor Gilgamesén alapszik, csak telenyomták nyelvtörővel. Jó kis előadás, bár több színész hangszálgyulladással küzdött, köztük kedvencem is – ja, katonás színészek játéka volt -, Mészáros Béla – Enkidu meg kalciuminjekcióval hörögte végig. Szeretem a jól felépített hangjátékokat, ha valakinek meghoztam a kedvét, hívjon engem is.] Vivát E. F.! [Aki Elek Ferenc, még mindig.] Na, mennem kell.
