Nem tudom, ki melyik részén cselleng éppen az országnak, ezért a kevésbé informáltakkal tudatom, hogy legalább harminc órája zuhog, villámlik és viharozik. Öt perce jöttem rá, hogy frissen mosott ruháim két napja az erkélyen "száradnak". Pedig közben voltam kinn Böbével. (Böbe a virágom, néha kiviszem az esőbe duhajkodni.)

Csak hogy tudjátok, mi történik azzal, aki az erkélyemen ragad.

Jelentem alássan: igény van rám!

Rövid bolyongás után megtaláltam a Broadcast Textet a Moszkva téren. Két csaj, egy pasas fogadott, ebből az egy pasassal tárgyaltam hosszabban. Azzal indítottam, csak hogy ne raboljuk egymás idejét, hogy nagyon lassan lehallgatok. Óriási (ám leplezett) megkönnyebbülésemre kiderült, hogy nagyon ritka, ha nincs dialóglista. Előadtam, hogy hogy kerültem a szinkronszakmába, mondtam pár nevet. A Filmsoundot nem ismeri, felhoztam Nikodém Norbit, meg hogy a sitcomomat Kiss Lajos rendezte. Visszakérdezett: Rendezte? Kiss Lajos? Én: Hát… Ő: (fanyar mosoly) Én: Én nem mondtam semmit! Ő: Én sem.
Bár tudnám, miről beszéltünk.

Leírta a formai hátteret, elmagyarázta a szoftvert. Majd becsüccsentem egy gép elé, és alkottam. Mivel tömérdek országba sugároznak, nem kell mindenkinek kódolni, hanem a legelső változatot szétküldik mindenhová, és a dramaturgnak már csak módosítani kell a bejövő-kimenő time code-okat, ha gázos. Én egy kórházas sorozat dán változatából törölgettem ki a szöveget. A TC gázos volt, de azzal a progival állítólag nem lehetett módosítani, sem megosztani a táblákat. (A módosítást azért megpróbáltam.) Három percet csináltam meg (és délután négyig ültem ott! ezt mondjuk nem értem), és az egyik csajjal (asszem, Nóra) lecsekkolták. Ahol gázos volt, mondtam, hogy itt gázos, ezt értékelték. Egyébként meg jó volt. Kaptam egy szoftvert, meg egy kütyüt, amivel működik a szoftver, egy darab epizódot a kórházas sorozatból (azt, amelyiket fordítottam, micsoda véletlenek vannak!), egy darab határidőt, és emelt fővel távoztam. Nem bánnám, ha itthon is olyan szerkóm lenne, mint a stúdióban volt.

Azért éljek én!

Idemásolom nektek azt, amit Judit barátnémnak írtam levélben. Hülyén venné ki magát, ha most átfogalmaznám, aztán ő is olvasná, és meglepődne, hogy neki másképp meséltem.

Képzeld, holnap megyek állásinterjúra (ez nagyon nagyképűen hangzik). Pár napja épp 
a Fekete Viperát néztem a BBC Prime-on, és a sorozatok végére mindig benyomják, 
hogy Magyar szöveg: XY, Feliratozás: Broadcast Text Budapest, 2005.  Annyira 
idegesített már egy ideje, hogy (most, h megint van itthon netem) rákerestem, és 
megtaláltam a honlapjukat. Volt egy emilcím, és írtam nekik két sort, hogy szívesen 
fordítanék. Erre tegnap reggel felhívott egy fószer, és időpontot beszéltünk meg 
holnapra!!! Nem gondoltam volna!!! (Nem tudom, milyen fejem lesz, ma megint 
dolgozom éjjel.) Kell majd csinálnom egy öt perces próbafordítást, ami két okból 
aggaszt. 1.: Nincs angol szókincsem, szótáraznom kell. 2.: Ma jutott eszembe, hogy 
(mivel ez egy folyamatos sugárzású csatorna, és mindent feliratoznak, de tényleg 
mindent) egyáltalán nem biztos, hogy az angolok pénzt feccölnek abba, hogy a gagyi 
műsoraik dialóglistáját eljuttassák a stúdiónak, miután nem is szinkront csinál. 
Tehát lehet, hogy itt MINDENKI lehallgatással dolgozik, én meg elfelejtettem 
szólni, hogy azt nem vállalok, mert nem tudok. És ott égek majd. Na mindegy, talán 
túlparázom. Holnap meglátjuk. 

Jó, csak hogy felpörgessük a nézettséget: meztelen nős kép. Plusz egy nő meg két pasi. Mindenki szörrrnyen jó rajta!!! Főleg a szélsők.