web analytics
Legutóbbi hozzászólások
Archívum
Kategóriák

Monthly Archives: április 2011

Van úgy, hogy az egész szabad, jóízű nevetés

Már megint mohó voltam. Mindig ez van. Mert olyan jó ötletnek tűnt átsétálni a hídon, frissíteni a regisztrációmat és kivenni a Mi lesz veled, Eszterkét. Ha meglett volna. De nem. És még mindig jó ötletnek tűnt a polcok között böngészni. Élmények nagy vágyása, jaj. A pénztárnál azért kezdett megjönni az eszem, négyből csak két címet mondtam.

Na de mégis MIKOR, hogy nézek én meg két filmet holnap estig?? Mit gondoltam?

De jaj, már forog is… Halász Judit, legalább ő, Bálint András, és az emlékezet… képek felmerülnek, majd el… suhannak, visszaszállnak… szép.

And it burns, burns, burns

FYI: ha holnap nem jelentkeznék, akkor tűz ütött ki a lakásban, és nem tudtam kimenekülni, mert száradó ruhák zárták le hermetikusan a kijárathoz vezető utat.

And it burns, burns, burns

FYI: ha holnap nem jelentkeznék, akkor tűz ütött ki a lakásban, és nem tudtam kimenekülni, mert száradó ruhák zárták le hermetikusan a kijárathoz vezető utat.

Minden ember életében van pár intim pillanat / Ami jó, ha sötétben marad

Ma az történt, hogy ugyanúgy nem mentem be időben dolgozni, viszont kiváló reggelit fogyasztottam Halász Judit youtube-os videóinak megtekintése közben. (Ideje lekattanni a Bee Geesről.) Az ilyesmi néha nagyon kell. A reggeli is, többek között. Meg az az idő, amikor valami ocsmány és rút (ámbár érdekes) hajzatot tudunk varázsolni magunknak a fürdőszobatükör előtt. Hosszan, élvezettel, aprólékos gondossággal. Aztán huss, elindulni vele (alatta) ki a világba. Morrantsunk el mindenkit, aki fésülni, igazgatni, simítani igyekszik, és legyünk borzasztóan elégedettek, hogy kívül-belül egyformák vagyunk. (Ez néha tényleg kell!)

Van egy olyan érzésem, hogy holnap fekete rúzsos nap lesz.

Ma arra jöttem rá, hogy bármilyen megnyugtató kipipálni egy újabb teendőt a listán, azért mégsem kellett volna visszahívni a villanyóra-leolvasót, hogy hazaértem, jöhet. És amikor elmondom neki, hogy hétfőn is kábé ugyanebben a harminc-harmincöt percben leszek itthon, mire ő azt mondja, hogy inkább diktáljam be most – na legfőképpen AKKOR nem kellett volna olyan lelkesnek lennem, inkább szégyenkezve bár, de le kellett volna tagadni pár száz kilowattórát, mert ha ez a (téli fűtés-)számla kijön egyben, mehetek ki a sarokra a sárga csekkel.

Holnap kénytelen leszek nyolcra odaérni, ha be akarok jutni a melóhelyre, márpedig be kell, mert közel a határidő. Hatig biztos ott fogok fonnyadni, vidám lesz. Na nem mintha kirándulóidő lenne, vagy ilyesmi. Aztán éjszakai előadás, ami azért jó, mert olyankor hazafelé tartó seggrészeg tinédzserekkel lehet együtt utazni a villamoson (már ha jár még), és annál aztán nincs lélekemelőbb (ma már kaptam egy kis előzetest). Egyetlen kínosság van ebben a mostanságos hétvégi munkaőrületben: hogy képtelenség mosni, vagy mert nem vagyok otthon egy programnyit, és persze nem szeretném fél napig penészedni hagyni a ruhákat, vagy mert nem lenne ideje megszáradni a(z egyetlen) nadrágomnak (ami még rám jön). Fúj.

Májusban lesz Napoleon Boulevard koncert! Vajon jó? Gyertek velem!

Minden ember életében van pár intim pillanat / Ami jó, ha sötétben marad

Ma az történt, hogy ugyanúgy nem mentem be időben dolgozni, viszont kiváló reggelit fogyasztottam Halász Judit youtube-os videóinak megtekintése közben. (Ideje lekattanni a Bee Geesről.) Az ilyesmi néha nagyon kell. A reggeli is, többek között. Meg az az idő, amikor valami ocsmány és rút (ámbár érdekes) hajzatot tudunk varázsolni magunknak a fürdőszobatükör előtt. Hosszan, élvezettel, aprólékos gondossággal. Aztán huss, elindulni vele (alatta) ki a világba. Morrantsunk el mindenkit, aki fésülni, igazgatni, simítani igyekszik, és legyünk borzasztóan elégedettek, hogy kívül-belül egyformák vagyunk. (Ez néha tényleg kell!)

Van egy olyan érzésem, hogy holnap fekete rúzsos nap lesz.

Ma arra jöttem rá, hogy bármilyen megnyugtató kipipálni egy újabb teendőt a listán, azért mégsem kellett volna visszahívni a villanyóra-leolvasót, hogy hazaértem, jöhet. És amikor elmondom neki, hogy hétfőn is kábé ugyanebben a harminc-harmincöt percben leszek itthon, mire ő azt mondja, hogy inkább diktáljam be most – na legfőképpen AKKOR nem kellett volna olyan lelkesnek lennem, inkább szégyenkezve bár, de le kellett volna tagadni pár száz kilowattórát, mert ha ez a (téli fűtés-)számla kijön egyben, mehetek ki a sarokra a sárga csekkel.

Holnap kénytelen leszek nyolcra odaérni, ha be akarok jutni a melóhelyre, márpedig be kell, mert közel a határidő. Hatig biztos ott fogok fonnyadni, vidám lesz. Na nem mintha kirándulóidő lenne, vagy ilyesmi. Aztán éjszakai előadás, ami azért jó, mert olyankor hazafelé tartó seggrészeg tinédzserekkel lehet együtt utazni a villamoson (már ha jár még), és annál aztán nincs lélekemelőbb (ma már kaptam egy kis előzetest). Egyetlen kínosság van ebben a mostanságos hétvégi munkaőrületben: hogy képtelenség mosni, vagy mert nem vagyok otthon egy programnyit, és persze nem szeretném fél napig penészedni hagyni a ruhákat, vagy mert nem lenne ideje megszáradni a(z egyetlen) nadrágomnak (ami még rám jön). Fúj.

Májusban lesz Napoleon Boulevard koncert! Vajon jó? Gyertek velem!

Neked vágy kell, nekem ágy kell

Tegnap azt történt, hogy mégsem voltam fesztiválújságot írni, hanem inkább jól elkezdtem a szerződéses melót Munkahely 3-nak (ami az ex). Még délelőtt sikerült bevánszorognom, és rögtön megérte: egy szeretettank-benzinkút az a hely. (Legalábbis ha nem dolgozik ott az ember.)

Tegnap arra jöttem rá, hogy nekem viszont mértéktartóan kell adagolnom a benzint.
Meg egy csomó olyasmire, ami ezzel a beszélgetésrészlettel függ össze:

Ő: Ez az a tétel, hogy néha nem szabad őszintének lenni, mert hátha elrohan a másik?
Én: ez attól függ, milyen tételek vannak még
Ő: Egy másik tétel, őszintévé kell válni, hogy másik hozzád rohanjon.:)
Én: ez jó
Ő: Te melyik tételt bírod ki?
Én: azt hiszem, egyáltalán nem bírom az őszinteséget
abból én még mindig csak hülyén jöttem ki

Ma korábban akartam bemenni dolgozni.

Neked vágy kell, nekem ágy kell

Tegnap azt történt, hogy mégsem voltam fesztiválújságot írni, hanem inkább jól elkezdtem a szerződéses melót Munkahely 3-nak (ami az ex). Még délelőtt sikerült bevánszorognom, és rögtön megérte: egy szeretettank-benzinkút az a hely. (Legalábbis ha nem dolgozik ott az ember.)

Tegnap arra jöttem rá, hogy nekem viszont mértéktartóan kell adagolnom a benzint.
Meg egy csomó olyasmire, ami ezzel a beszélgetésrészlettel függ össze:

Ő: Ez az a tétel, hogy néha nem szabad őszintének lenni, mert hátha elrohan a másik?
Én: ez attól függ, milyen tételek vannak még
Ő: Egy másik tétel, őszintévé kell válni, hogy másik hozzád rohanjon.
Én: ez jó
Ő: Te melyik tételt bírod ki?
Én: azt hiszem, egyáltalán nem bírom az őszinteséget
abból én még mindig csak hülyén jöttem ki

Ma korábban akartam bemenni dolgozni.

Kergettem, ott maradt

Az életem az utóbbi hetekben a Mi lesz veled, Eszterke dramaturgiáját követi.
Eléggé zavar, hogy nem emlékszem a film végére. Aki tud, segítsen (vagy küldjön torrentet).

Kergettem, ott maradt

Az életem az utóbbi hetekben a Mi lesz veled, Eszterke dramaturgiáját követi.
Eléggé zavar, hogy nem emlékszem a film végére. Aki tud, segítsen (vagy küldjön torrentet).