Furcsa. Az imént lementem éjjel-nappali boltba. Érdekes felhők voltak, reméltem, végre esni fog, mert ez a hőség már nem mehet így tovább, és ennek tudtam be, hogy a kelleténél nagyobb a homály. Mivel paranoid, ámde vakmerő vagyok, halálmegvető bátorsággal cidriztem a villamosmegállóig, várva, mikor ront rám valaki (vagy valami) a bozótból. Át a síneken. Visszapörgettem korábbi éjeket, amikor szintén erre slattyogtam, de azon emlékeimben láttam az úton. Most meg a saját lábamat se, pedig termetemnél fogva nincs olyan messze. Az út középső szakaszán megláttam egy lámpaoszlopot. Áhá, szóval csak kiégett! Magamtól nem jöttem volna rá, hogy mi hiányzik. De rendkívüli sebességgel feltűnt, hogy a Hegyvidék Üzletközpont (a reklám miatt beperelhetnek?) is tök sötét. Kifordultam a láthatatlan keresztútra, majdhogynem a falat kellett tapogatnom, hogy tartsam az irányt. És a "Bohém" élelmiszerüzlet is merő feketeség volt. Az utca túloldalán (ahol nem volt senki), egy férfi köhintett. Fel a lépcsőn, bolt elé. Naivan itthon hagytam a telefonomat, és rövid utam során nem először jutott eszembe, hogy el kellett volna hoznom, most éppen azért, hogy megvilágíthassam a boltajtót, hátha zárva van, és csak ezért nincs kivilágítva (az egész kerület). Inkább benyitottam. Nyílt. Azért annyira nem akartam bemenni, fél kézzel a kilincsbe kapaszkodva hellóztam. Sötét-mély csend fogadott. Karnyújtásnyira álltam a pénztárgéptől, de mégis inkább kiijöttem. 🙂 És igyekeztem minél előbb fényre érni. Kisétáltam a Németvölgyire, ahol elég nagy a forgalom, rengeteg taxis meg egyéb titokzatos autó cirkál. Visszanéztemben láttam, hogy két világító pontocska által meghatározott gépkocsi áll meg az éjjel-nappali mellett. Vártam kicsit, hátha most hurcolják ki a két éjszakás eladó holttestét meg a szajrét, de erre nem került sor. Talán látták, hogy ott állok az utca végén, jótékony lámpák fénysugarában.
Nem akarózott hazamennem, főleg nem a sötét negyeden át, inkább lefelé sétáltam a Németvölgyin, rémlett, hogy valahol valami kereszteződésnél van egy non-stop. Rá is bukkantam egyre, előbb, mint számítottam. Volt paradicsom is (bár nem vettem) (ja, velem viszonylag rendszeresen találkozók tudhatják, hogy fél éve már paradicsom-korszakomat élem), de azért nem szeretnék rendszeresen oda járni. Visszafelé kerülő úton jöttem. Még mindig tök sötét volt minden.

Őszintén remélem, hogy nem leszünk benne a holnapi hírekben.

Furcsa. Az imént lementem éjjel-nappali boltba. Érdekes felhők voltak, reméltem, végre esni fog, mert ez a hőség már nem mehet így tovább, és ennek tudtam be, hogy a kelleténél nagyobb a homály. Mivel paranoid, ámde vakmerő vagyok, halálmegvető bátorsággal cidriztem a villamosmegállóig, várva, mikor ront rám valaki (vagy valami) a bozótból. Át a síneken. Visszapörgettem korábbi éjeket, amikor szintén erre slattyogtam, de azon emlékeimben láttam az úton. Most meg a saját lábamat se, pedig termetemnél fogva nincs olyan messze. Az út középső szakaszán megláttam egy lámpaoszlopot. Áhá, szóval csak kiégett! Magamtól nem jöttem volna rá, hogy mi hiányzik. De rendkívüli sebességgel feltűnt, hogy a Hegyvidék Üzletközpont (a reklám miatt beperelhetnek?) is tök sötét. Kifordultam a láthatatlan keresztútra, majdhogynem a falat kellett tapogatnom, hogy tartsam az irányt. És a „Bohém” élelmiszerüzlet is merő feketeség volt. Az utca túloldalán (ahol nem volt senki), egy férfi köhintett. Fel a lépcsőn, bolt elé. Naivan itthon hagytam a telefonomat, és rövid utam során nem először jutott eszembe, hogy el kellett volna hoznom, most éppen azért, hogy megvilágíthassam a boltajtót, hátha zárva van, és csak ezért nincs kivilágítva (az egész kerület). Inkább benyitottam. Nyílt. Azért annyira nem akartam bemenni, fél kézzel a kilincsbe kapaszkodva hellóztam. Sötét-mély csend fogadott. Karnyújtásnyira álltam a pénztárgéptől, de mégis inkább kiijöttem. 🙂 És igyekeztem minél előbb fényre érni. Kisétáltam a Németvölgyire, ahol elég nagy a forgalom, rengeteg taxis meg egyéb titokzatos autó cirkál. Visszanéztemben láttam, hogy két világító pontocska által meghatározott gépkocsi áll meg az éjjel-nappali mellett. Vártam kicsit, hátha most hurcolják ki a két éjszakás eladó holttestét meg a szajrét, de erre nem került sor. Talán látták, hogy ott állok az utca végén, jótékony lámpák fénysugarában.
Nem akarózott hazamennem, főleg nem a sötét negyeden át, inkább lefelé sétáltam a Németvölgyin, rémlett, hogy valahol valami kereszteződésnél van egy non-stop. Rá is bukkantam egyre, előbb, mint számítottam. Volt paradicsom is (bár nem vettem) (ja, velem viszonylag rendszeresen találkozók tudhatják, hogy fél éve már paradicsom-korszakomat élem), de azért nem szeretnék rendszeresen oda járni. Visszafelé kerülő úton jöttem. Még mindig tök sötét volt minden.

Őszintén remélem, hogy nem leszünk benne a holnapi hírekben.

NEM szavazhat mindenki a meztelen nőkre!!! Az nem kiegyensúlyozott! Meg különben is!!!

NEM szavazhat mindenki a meztelen nőkre!!! Az nem kiegyensúlyozott! Meg különben is!!!

Huh, felében vagyok Stuber észveszejtő blogjának. Mindig szimpi volt a nő! A jelentésekben is leírtam, csak azt még nem cuccoltam föl ide. Még mindig nem feküdtem le, miatta!
Emlékszem, vagy az egyik szakmai beszélgetésen, vagy azon, hogy kell-e nemzetközi színházi fesztivál, kettővel mellettem ült. Eggyel mellettem meg a férjecskéje. Jó pasi, és nagyon össze vannak hangolva. Ez most így visszatekintőleg jutott eszembe, akkor nem tűnt említésre méltónak. (Most sem az, de muszáj volt! Kijött!)
Imádom!!!
(Lehet, hogy túlzás volt emilt küldenem neki.)
Nekem senki nem ír ilyesmit? 🙁

Huh, felében vagyok Stuber észveszejtő blogjának. Mindig szimpi volt a nő! A jelentésekben is leírtam, csak azt még nem cuccoltam föl ide. Még mindig nem feküdtem le, miatta!
Emlékszem, vagy az egyik szakmai beszélgetésen, vagy azon, hogy kell-e nemzetközi színházi fesztivál, kettővel mellettem ült. Eggyel mellettem meg a férjecskéje. Jó pasi, és nagyon össze vannak hangolva. Ez most így visszatekintőleg jutott eszembe, akkor nem tűnt említésre méltónak. (Most sem az, de muszáj volt! Kijött!)
Imádom!!!
(Lehet, hogy túlzás volt emilt küldenem neki.)
Nekem senki nem ír ilyesmit? 🙁

Ismét és végre itt!

Mielőtt azonban bármit mondanék, eleget kell tennem egy rég vállalt kötelességemnek. Kati megbízásából most írok nektek a mértékelmélet gyakorlati alkalmazásairól.

… ööö…

Oké, bevezetni könnyebb volt.

Nos tehát. Azzal gondolom, mindenki tisztában van, hogy csak mértékkel! Csaaak mértékkel! (Köretnek választhatunk aggodalmas tekintetet, hamiskás hunyorítást vagy ingó-bingó mutatóujjat, melynek külön előnye, hogy a célszemély nemétől függően [esetleg attól függetlenül is, ne rekesszük ki a szexuálisan túlfűtött taperolni vágyókat] intenzív bökdösést hajthatunk végre annak bordaközi izmain, vagy ami még jobb, a szegycsonton [ha esetleg hülye libával kerülnénk szembe, ezt a lehetőséget hagyjuk ki, tudniillik a madaraknak tarajos szegycsontjuk van] [a plázacicák meg karmolnak], desszertnek pedig a szokásos „Na ugye, megmondtam!” jár hozzá, igaz, csak pár órával később.)

A közhelyszótár ugyan nem említi, de a témával kapcsolatban természetesen kötelező és kihagyhatatlan az „Inni csak mértékkel (ha valakinek esetleg lankadna a figyelme [amit nagyon zokon vennék], erről a szóról elmélkedünk!) és tartózkodással lehet!” kezdetű megjegyzés. (Amennyiben beszélgetőpartnerünk ennél a mondatnál abba is hagyja, úgy szöget üthet fejünkben a gondolat, hogy az illető le van maradva néhány évszázaddal, bár lehet, hogy csak berekedt, netán [ó, te jó ég!] komolyan gondolja, mely esetben [úristen!] azonnal hagyjuk ott azt a pancsert, majd híreszteljük el, hogy sajnálatos módon elhaláloztunk, amikor a fejünkre esett „A miniszterelnök értelmes mondatai” című sorozat negyedik, húszkilós kötete, és ne aggódjunk, mert el fogja hinni, sőt, még virágot is hoz a temetésünkre, persze azt, amit garantáltan a legjobban utálunk, de ha-ha, semmi baj, mert mi úgysem leszünk ott!!! Ha nem szeretnénk ilyen drasztikusan elintézni a dolgot, és a „társalgás” folytatása mellett döntünk, akkor is teljesen felesleges kimondani partnerünk helyett, hogy „Mérték [lám, ismét itt ez a szó!] a vödör, tartózkodás az asztal alatt”, mivel az ő nullához konvergáló humorérzékével úgysem fogná fel, nekünk meg már nem poén, bár! felmerül az ötlet! ha az elkövetkezendő néhány percben [másodpercben? nem, az kevés, bele kell számítanunk a reakcióidejét] a szokásosnál eggyel jobban sziporkázunk, magától távozik bűvkörünkből, mert iszonyúan fogja zavarni, hogy nem érti, amit mondunk, és ez talán még hatékonyabb módszer.)

E rövid bevezető után tárgyaljuk meg a mértékelmélet mibenlétét.

… ööö…

Előbb talán beszéljünk magáról a mértékről, mely olyan homályos és nehezen körülírható szó, hogy leghitelesebben nagy költőnk haikuja adja vissza összetett jelentésvilágát. (Mielőtt az olvasáshoz fognánk, figyeljünk fel arra az égbekiáltó és ügyesen kitalált paradoxonra, hogy a költőóriás épp a mérték megéneklése közben nem tudott mértéket tartani, és a szokásos [szabályos] tizenhét szótagon felül egy plusz szótaggal csordult túl a haiku keretein.) Mehet!

A lázmérő érték

A betegnek kérték

Azután meg mérték

(Mondotta a fenomén.)

Figyeljük még meg a mesteri ujjak nyomát a sorok elején (mindegyik sor ugyanazzal a betűvel kezdődik!!! aztaaa!!!), valamint a sorok végén (engedtessék meg nekem a következő mesterpoén) a legtisztább tiszta rímek képviselik a főnél is legfőbb értéket. (OVÁCIÓ, KACAGÁS és ŐRJÖNGÉS minden oldalon, kivéve a díszpáholyt, mert azokat a jegyeket nem adtam el…)

Miután mindenki számára Világos, miről van szó, lássuk a (le)tétel alkalmazását a gyakorlatban. (Mondotta G. Artúr.) (Tudom, tudom! Gombóc Artúr!!! – mondotta Picur, de nem volt igaza, ezért Pompom büntetésül benőtte a fejét.)

„Igen, az elmúlt hetekben team-munkában kutattuk a kérdést, és arra az eredményre jutottunk, hogy két alapvető koncepció lehetséges. Egy: túl kevesen viselnek kalapot. Kettő: az energia kérdése. A világegyetemben számos energiamező létezik, amelyeket nem érzékelünk. Vannak spirituális energiák, melyek a személy lelkében működnek. Namármost: a lélek nem létezik ab inito, ahogy azt az ortodox kereszténység tanítja. Úgy kell létrehozni egyfajta irányított önmegfigyelés által. Nagyon ritka, hogy az ember birtokolja ezt a páratlan képességet, mert a spirituális kérdéseket zavarják a mindennapok jelentéktelen részletei.”

Mindazonáltal ha megpróbáljuk ezen elméletet gyakorlatban alkalmazni, hamarosan arra a szomorú következtetésre kell jutnunk, hogy valahol az egyik iksz elől lefelejtették az együtthatót. Mellékhatásként jelentkezhet émelygés, hányinger, az éhségközpont zavara, hirtelen több mázsányi háj felhalmozódása a felső ajakon, totális szuicid depresszió, biztosítási ügynökök tömeges menekülése a lakókörzetből, valamint mókuspopulációk demográfiai robbanása a zoknis fiókban.

Áh, dőzsöljünk inkább.

Hátolvastam az eddigieket, pöttyet fragmentált. A www.poszt.hu -n visszakövethetitek a szakmai beszélgetések eseményeit, talán van rá igény. Asszem, a következő csomaggal még várok, addig egy kedvenc régebbimet olvashatjátok, igen, A MÉRTÉKELMÉLET GYAKORLATI ALKALMAZÁSAIRÓL című szösszenetem következik!!!

Hátolvastam az eddigieket, pöttyet fragmentált. A www.poszt.hu -n visszakövethetitek a szakmai beszélgetések eseményeit, talán van rá igény. Asszem, a következő csomaggal még várok, addig egy kedvenc régebbimet olvashatjátok, igen, A MÉRTÉKELMÉLET GYAKORLATI ALKALMAZÁSAIRÓL című szösszenetem következik!!!