De jó az utcán jó nagyokat lépni

Volt tegnap egy nem szép, de őszinte, ám összességében kedves nevetésem.

Ez volt benne: kizárt, hogy én ebben az állapotban megtegyem, amit kérsz, te meg vicces vagy, hogy azért megpróbálsz rávenni, egyébként pedig ó, milyen barátságosan ismerős a helyzet, de most már szabad vagyok, és lelkiismeret-furdalást sem tudsz kelteni bennem, milyen jó ez, és az is, hogy ezzel te is pontosan tisztában vagy.

És ugyanezzel az erővel és lendülettel, amivel nevettem, megérkezett belém a szabadság.