Kiabálnak, ha kilógsz a sorból

Tegnap az történt, hogy aludtam, felkeltem, dolgoztam egyiket, dolgoztam másikat, közben megint az egyiket (Fogalmazó-laptop USB-lámpával a Sirály-pincében, nagyon menő voltam), hazajöttem, ettem, dolgoztam, és most reggel van. Mindjárt elő is kapom a gitárt, és pengetek kicsit, sejhajj. (Nem találom sehol a dorombomat. Lehet, hogy elhagytam valahol?) Léadtam a munkát, egyébként érdekes, hogy bár tucatszor végignéztem minden megszólalást, valahogy mégsem maradtak meg a képek. (A szájak, a hangok sokkal inkább.) Nem tudom, hogy az egész sorozatban, vagy csak ebben az egy epizódban-e, a függőségről van szó. Szánalmas volt a főszereplőnő, de csak akkor kezdett olyan érzésem lenni, hogy olyan, mint én, amikor a végén megláttam, hogy más felirat van a szalagon, mint a szövegkönyvben. Papíron nagyon hepiendnek tűnt: a nő, miután ráveszik, hogy menjen el egy rehabilitációs központba, eljön onnan, de aztán mégis visszamegy, és annyit tudunk, hogy még sok-sok hónapot kell majd itt eltöltenie. Ehhez képest kicsit meghökkentem, amikor a vége főcím előtt beúszik a szöveg, hogy Tina három hónappal később újra otthagyta a helyet, a férjével elváltak, most meg egy amolyan, vesekőre való gyógyszertől függ. Hát juhéj. Nagyon nem erről szólt ez az egész epizód nekem.

Na, szóval innentől kezdtem magam a másik oldalról is érintettnek vélni. Még gondolkodom, hogy mitől függök.

Tegnap arra jöttem rá, hogy általában véve nem értek egyet a spórolással. Látom ugyanis szétesni az olcsón vásárolt cuccaimat. (Ez egy hosszabb bekezdésnek ígérkezett, de most úgy érzem, a fejem leesne, ha nem tartaná a helyén egy csomó kicsavarodott, berepedezett izomszerű, meg egy fájó botvég, és ezt lehet, hogy vízszintesben könnyebb elviselni.) Amire szerintem hülyeség költeni, az a ruha. (Jó páran most nyilván azt mormolják magukban: "jellemző", és a zöld kockás flanelingem képe úszik el képzeletbeli retinájuk előtt.) Nem azt mondom, vettem már olcsó szart, ami heteket sem bírt. De az az igazság, hogy a ruháim többsége pár év után már nem hordható utcán, mert kilyukad a combom között, foltot hagy a dezodor a hónalján, kinyúlik, széthasad. Akkor meg minek költsek rá?

(Ezúton is jelzem az illetékeseknek, hogy addig fogok varrógépet kérni a születésnapomra, amíg nem kapok egyet. :-))

Holnap az ma van. Lefekszem. Nincs más program. Kezdem a következő munkát. Hacsak el nem hív valaki pingpongozni.