szengerfon.hu

„- S miért nem használod ki az erődet néha ellenem? – kérdezte.
– Mert a szerelem annyit jelent, hogy lemondunk az erőnkről – mondta csöndesen Franz.
Sabina két dologra döbbent rá: először, hogy ez a mondat gyönyörű és igaz. Másodszor, hogy ezzel a mondattal Franz kizárta magát az ő erotikus életéből.”

Egyébként ma volt először, hogy megkívántam egy nő fenekét.
De fejben fiú voltam, úgyhogy az nem ér.

A szaglásommal mindig voltak problémák, egyfelől hogy mindent megérzek (anyám orra, haha) (de hogy miért nem emlékszem SEMMIRE ebből az előadásból, csak arra, hogy utána még hónapokig poénkodtunk a címével…), szóval egyfelől túlérzékenység, ami nem megy át abba, hogy idegesítenek a szagok, csak megmarad azon a szinten, hogy regisztrálok mindent, másfelől meg hogy saját magam viszont egy ilyen ÜBERGIGAMEGA vakfolt vagyok magamnak, megőrülök attól, hogy nem érzem magamon az illatokat meg a semmit, új tusfürdőt is legfeljebb három napig – ezért aztán meggyőződésem, hogy folyton büdös vagyok, a szobámban meg állatszag van. (Ma éjjel mondjuk egy vendégmacskával küzdöttem, de már jó sok éve nincs sehol semmilyen állat. Csak a rettenetes komplexus.)

Tegnap ez az egész ott csúcsosodott ki, hogy az egyik munkahelyemen megkérdezték tőlem, hogy mi ez a kellemes illat, és én néztem bután, hogy öö, hát főtt csirkecomb rizzsel, mert azt ettem, és eszembe sem jutott, hogy a tizenötezer forintos nyári parfümömről kérdeznek.

Aztán a látásommal is lehetnek problémák, ráfantáziáltam a Moszkván hittérítő-éneklő csoport molinójára a Nem én vagyok a Messiás feliratot, pedig hát Én vagyok a feltámadás volt az.

És van még az, hogy megérzem, mikor ébrednek fel a másik szobában. Úgy, mint amikor elsétálsz egy nyitott ablak előtt, és ha nem hallasz semmit, akkor is tudod, hogy megy benn a tévé vagy nem – valahogy megváltozik a levegő hangja.

(Arról nem beszélek, amikor több mint fél éven át felébredtem a hazaérkezőre. De hogy nem a lakásba, hanem a házba. [Panel.] Vagy a ház elé. Mert az extrém helyzet volt.)

Aztán ma reggel láttam egy bácsit a villamoson, aki a bőröndje aljára szerelt egy polcot, rajta kerekekkel és szekrénylábakkal, így turbózta fel a nyilván nem jól guruló gurulósát.

És hát azért valahol jó érzés, hogy más se normális.

—
(Ez meg hogy rárímel minderre.)

Csak úgy elkezdtem dudorászni egy bármit, hogy kiverjek a fejemből egy valamit, és rájöttem, elég béna voltam, hogy nem hagytam jönni a flowt az előző bejegyzés címválasztásánál.
Mert hát

a meztelen vágy izgalmát arcodon hordod.

Ami stílusos lett volna.
Persze már késő.

Vadmalac:
megvághattad volna a beszélgetést

folkus:
az nem lenne szabályos egy társkereső hirdetésben.
bár gondoltam rá, hogy kivágom a star trekes mondatodat. 🙂

Vadmalac:
szabályos??
semmi szabályos nincs egy társkereső hirdetésben
ja, pl
túl sok a mellékvágány

folkus:
de ha megvágom, és emiatt lesznek új barátaim, akkor majd csalódnak bennem, hogy rosszul beszélgetek.
(KONKRÉT PÉLDÁT TUDOK HOZNI A MÚLTAMBÓL!)
és nem lesznek soká a barátaim.

folkus:
vááá

Vadmalac is online.

folkus:
újra kell néznem egy csomó BBT-epizódot
http://i.perezhilton.com/wp-content/uploads/2013/10/kevin__big.jpg

Vadmalac:
?
ez mi?

folkus:
a Roseanne-ből egy kép, te nem nézted?
ezt mondja Sara Gilbert az imdb-n: „I had a crush on him [Johnny Galecki] when we first met. But it became just a really close friendship. He has a stoic quality. Whenever I’m upset about something, he’s the first person I talk to.”

Vadmalac:
nem néztem
nem tudom, mi az

folkus:
egy tök híres sitcom.

Vadmalac:
minden bizonnyal

folkus:
de Sara Gilbert megvan, nem? egy csomó mindenben játszott.

Vadmalac:
nézem

folkus: 
A farm, ahol élünk megvan?

Vadmalac:
igen

folkus:
Laura?

Vadmalac:
a főhősnő?

folkus:
igen
Willie Oleson?

Vadmalac:
a főhősnő megvan

folkus:
Sara a féltestvérük.

Vadmalac:
ja, olvasom
és volt a BBT-ben is

folkus:
EZÉRT küldtem
hogy már a Roseanne-ben is kavartak!

Vadmalac:
értem
ja, annak nem tudom a sztoriját

folkus:
csak a srácra már egyáltalán nem emlékeztem

Vadmalac:
értem, csak nem tudom osztani a meglepetésed

folkus:
én igazán sajnálom.

Vadmalac:
én most a 66-os Star Treket kezdtem el nézni

folkus:
átküldtem tesómnak is, még nem írt vissza, de szerintem ki fog derülni, hogy ő meg a BBT-t nem ismeri, és így egyedül maradok ezzel az élményemmel.

Vadmalac:
szomorú
de meg kell vele birkózni

folkus:
legalábbis akkor sem rémlik, hogy nagyon sikoltozott volna, amikor visítoztam neki, hogy ÚRISTEN, Mayim Bialik van a BBT-ben, meg amikor azt visítoztam, hogy ÚRISTEN, Sara Gilbert meg Melissa Gilbert féltestvérek
nem adom fel.
több barátot kell szereznem sokkal mélyebb közös múlttal.

Vadmalac:
nem egyszerű, de hajrá!

folkus:
kösz
(de legalább a Safarira emlékezett. bár amikor meséltem neki, azt sem.)

Vadmalac:
akkor miből gondolod, hogy emlékezett

folkus:
abból, hogy itt legalább éreztem némi halavány visítozásfélét:
[fb-komment erre a linkre]

Vadmalac:
ah

folkus:
akkor nyilván ez a kép sem fog földhöz vágni: http://image.toutlecine.com/photos/r/o/s/roseanne-saaarietv-01-g.jpg

folkus:
aha

Vadmalac:
nem

folkus:
és jól emlékeztem, csak aztán nem akartam elhinni, hogy nem féltestvérek, hanem mostohatestvérek, mert a másik kettőt adoptálták
de az megvan, hogy innen kit ismersz?

Vadmalac:
igen, én is így olvastam

folkus:
jó, úgy könnyű.

Vadmalac:
ööö
a kissrác a Leonard?

folkus:
nem, Leonard az első képen van
csak

Vadmalac:
aha
de ismerős

folkus:
a srác?

Vadmalac:
igen

folkus:
ez a sitcomvilág egy nagy olvasztótégely
nem, a szőke csaj miatt küldtem, ő vette át a nővér szerepét

Vadmalac:
ő is

folkus:
na arra jöjj rá magad.

Vadmalac:
nem tudom
meg a kissrác nevét is kérem

folkus:
az kit érdekel.
Michael Fishman.
(tényleg mindenki zsidó.)

Vadmalac:
csaltam
nem jöttem volna rá

folkus:
nem értem, hogy nem.
új barátokat akarok, akikkel végignéztem az EGÉSZ Scrubsot.

Vadmalac:
írj ki pályázatot
írd bele hogy minden szereplőt ismerjenek fel kiskori képeken is

Én egy özvegyen maradt, hivatásának élő, káros szenvedélyektől tartózkodó, komoly, tudományos munkát végző egyetemi professzor vagyok. Keresem azt a zeneszerető, természetkedvelő, színházba járó, romantikus lelkű, intelligens, művelt, kedves hölgyet, aki

Jelige:

már a hatodik percben rájöttem, hol veszítettem el

És akkor azt mondta hajnalban a Víta, hogy mentem felé, és arra gondolt, hogy nem érti, hogy lehet, hogy ne akarna engem bárki, és akkor rájöttem, hogy rosszul fogalmaztam meg pl. itt is, és egy hasonlóan csúnya hibát egyszer éles helyzetben is elkövettem, hogy kimaradt a KIZÁRÓLAGOSSÁG, mert persze hogy akart engem a bárki, egy kicsit, egy részt, egy valamit, ami mellé még mástól is lehet akarni mást, vagy azt a mást egyben, engem nem szoktak elutasítani (direktbe nem), engem el szoktak fogadni, persze mindig a jelenben, a múltamat és a jövőmet sosem, az mindig kívül maradt, azt akarták, ami voltam nekik, nem azt, ami magamnak vagyok, ők viszont (a bárkik) gondosan ügyeltek arra, hogy ne adják ide, amit nem akarnak, és sose ígérjenek semmit – eltanultam tőlük, sajnos. Nekik megbocsátható, de én még vissza fogom kapni karmikusan, ebben biztos vagyok. Újra.
Szóval hogy akartak azok, de én azt akartam, hogy csak engem akarjanak, engem viszont teljesen. Miért nincs erre egy másik szó??
Hogy úgy volt, hogy amikor én az egész magamat adtam, azt elfogadták, de ezzel semmilyen űrt nem töltöttem be sehol. Kevésség. Ugyanakkor sokság is, hiszen minek egy ilyen. Az biztos, hogy nem adnám a DNS-em csak úgy egy kevéssoknak. Hát hiszen az a legtöbb, amit adhatok. (Lesz erről egy fotó a 2013-as slideshow-ban, úgy döntöttem.)
Ennek nincs köze ahhoz, hogy hogy megyek valaki felé vagy mi. Ha ez elég lenne, akkor Víta is engem választott volna Gyaur helyett. 😀
Én nemtom, de…

…amikor elalvás előtt ezen pörögtem, esküszöm, a gondolatmenetnek még volt értelme.